Igen tisztelt Direktor Úr!

Azért nem jelentkeztünk február 19.-i levelünk óta, mert szerettünk volna konkrétumokat közölni folyamatban lévő ügyekről.

Ma végre megkaptuk az Angol-Magyar Bank értesítését a kölcsönről, kerek 20.000 forintot utaltak át. E hó 3.-i levelünk megírására főleg az késztetett, hogy bizonytalanok voltunk, hogy Igazgató úrnak mi az álláspontja ebben a kérdésben és nem akartunk esetleg az Ön intencióival ellentétes intézkedéseket foganatosítani. Az erre vonatkozó levelében foglaltak, melyet Székely Kovács Ferenc juttatott hozzánk, teljesen fedi a mi felfogásunkat is. Ez a körülmény azonban nem okozott semmi késedelmet az Igazgató úr részére történő átutalásoknál, mert mi megelőzve a kölcsön átutalását, „A mű” tiszteletdíjának 3000.- Ft-os előlegére az igénylést a megállapodás kézhezvétele után azonnal beadtuk. Az engedélyezést április elejére ígérték és ha az megvan, pár nap eltéréssel az összeget át is utalják. Mint már többször írtuk is, az a törekvésünk, hogy ez az összeg a lehető legrövidebb időn belül Igazgató úr kezeihez jusson. Az átutalásoknál lényegesen jobb a helyzet, mint novemberben volt, mert legutóbbi átutalásunknál 100 frank = 5.52 forinttal számították a frankot.

Radó Tibor keresett fel bennünket a napokban, hogy nagynénje Normainé megjött Parisból és elhozta „Diogénes hordója” c. novellát, valamint Chitz Klára könyvét. Éppen jókor jött, mert Chitz Klára azon a napon érdeklődött nálunk a könyve sorsa felől.

A Les Editions des Univers-nek azóta egész biztosan kézhez kellett kapni a Notre Temps példányok ellenértékét, mert az {Angol-Magyar Bank|} február 11.-én terhelt meg bennünket az átutalt 15.312.- frank forint értékével.

Gallimard-nak írt levelet – nálunk senki nem tudván franciául – egy nyelvtanárnő fordította, de mivel úgy látszik ő sem tud franciául, tehát kénytelenek leszünk legközelebbi levelünket valaki mással fordíttatni. Egyébként Gallimard nem válaszolt erre a levelünkre és nem küldte el a megállapodást sem. Nem sürgős, mert pénzt pillanatnyilag úgy sem tudnánk átutalni.

„A mű”-t bejelentettünk az egyesületnél is hivatalosan könyvnapi könyvünknek és már cenzúrára is benyújtottuk. A sorsa ott dől el, reméljük sikerül.

4.000 kg papírigénylésünkre 1.000 kg papírt utaltak ki, az elmaradt 3.000 kg-ra újra be kell nyújtani az igénylést. Ha így halad, akkor négy hónap alatt kapjuk meg a teljes igényelt mennyiséget. Meg lennénk elégedve, ha havonta tényleg megkapnánk a 1.000 kg-ot.

Vercors novellás kötete legutolsó beszámolónk óta jóformán semmit sem haladt, mert a könyvet a cenzurától csak tegnap kaptuk vissza. A nyomdától még egy levonatot kellett kérnünk, ha ezt megkaptuk, be kell mutatnunk nyomás előtt a Szikrának. Hiba volt, hogy nem volt eredeti francia példányunk, mert a korrigálásnál egyes helyeken bizonytalanok voltunk a nevek olvasásánál. De reméljük, hogy nem lesz súlyos hiba benne. A könyv kelendőségére még korai volna nyilatkozni.

Werfel: Bernadette, melynek forgalmából a könyvnapot, valamint a nyári hónapokat véltük átvészelni, még mindig nem jelent meg. Az a veszedelem fenyeget bennünket, hogy a cenzúra esetleg nem engedélyezi. A döntés úgy még nem végleges, nem adták vissza, de elhúzódhat húsvét utánig. A legkésőbb áprilisra előirányzott bevételek – ha engedélyezik a könyvet – eltolódnak nem tudjuk mikorra.

Népszava lemondott a Gáspár és Sárközi-féle kombinálcióról, azzal az ürüggyel, hogy első kiadás sem fogyott gyors tempóban.

Beszéltünk Lőbl Ödönnel a nála lévő novellákról, azt a választ kaptuk, hogy a jelenlegi viszonyok nem alkalmasak illusztrált amatőr művek kiadására, ezért a Diogénes hordóját már el sem küldtük neki.

Vázsonyi dr. a „Kísértet a Bábel uccában”-ról azóta valószínűleg közvetlenül tájékoztatta Igazgató urat.

Franklintól s „Sánta varázslóra” az idemellékelt választ kaptuk.

Cserépfalvinál érdeklődtünk a „Világ kalapácsa” után, Jövő héten Parisba utazik, személyesen látogatja meg Igazgató urat.

A Magyar Téka is elhalasztotta bizonytalan időre a közös megbeszéléseket a rossz viszonyokra hivatkozva, így a „Noé bárkája” ügye sem mozdul előre semmit.

Makarenkót, Márait és Szinnai könyvét két keresztkötés alatt elküldtük.

Februári forgalmunk 12.100.- forint volt. Nem jó, de mivel nem jelentünk meg jelentékenyebb újdonsággal, csak egy kis 12.- forintos angol nyelvkönyvvel, nem is várhattunk jobbat.

Rendkívül nagy a pénztelenség és a vásárlások a nullára csökkentek, a könyvkereskedések üresek. Nemcsak a mi szakmánk áll így, hanem lehet mondani általános tünet, persze ez nem vigasztaló, mert hacsak nálunk lenne, azon lehetne segíteni.

Mivel a Juhász-féle kombinációról Igazgató úr véleményét teljes egészében osztottuk, már akkor, mikor Önhöz továbbítottuk, de vele szemben helyesebbnek gondoltuk, ha Önre hivatkozva közöljük vele a nemleges választ. A lektorálásról esetleg szó lehet, természetesen csak egész előnyös feltételek mellett, mert a Pantheon nagyobb megterhelést semmi esetre sem bír el.

Jelentésünk végére érve azzal a reménnyel fejezzük be a levelünket, hogy legközelebb kedvezőbb képet adhatunk az ügyek menetéről.

Kellemes ünnepeket kívánunk mindnyájan és kedves családjával együtt szívélyesen üdvözöljük

Vándor Kálmán