Kedves Lacikám,

Bár tudomásom szerint e pillanatban közelebb vagy hozzánk, mint ahová a levél érkezik, mégis ezt az utat vagyunk kénytelenek választani, hogy érdeklődő és baráti leveledre válaszoljunk. Nagyon hiányzol, úgy irodalmilag mint barátilag. Szeretném hinni, hogy jobb kedvvel nézed már a világot, ha ugyan az utolsó hetek eseményei még azt a kis kedvet is el nem oszlatták, amit a legsiralmasabb napokban is raktáron tartottál. Mint ahogy látod, tovább kísérelgetjük a lehetetlent és talán nem is véletlen, hogy épp ezekben az illúziót romboló napokban vettem elő ismét Spenzer kötetét a haladásról. Bármennyire is magánjellegű és privát levelet írna az ember, sajnos ilyen elvonatkoztatott és filozófiai vonatkozású dolgokról kénytelen írni. Remélem jól érzed Magad, élsz és dolgozol. Klári húgod éppen hazajött, éppen pénteken megyünk hozzájuk üdvözlő látogatásra. Mint ahogy hallottam kéziratomat megkaptad, remélem hamarosan lesz rá időd, hogy véleményedről tájékoztasd igazgatódat.

Feleségednek kezét csókolom, kislányodat üdvözlöm, Téged a régi szeretettel ölellek barátod

Reményik Zsigmond

Lacikám,

én a pillanatban nagyon fáradt vagyok, legközelebb majd összeülök Magdával egy hosszú levél megírására. Ferinek már megírtam, hogy egy Hozzád intézett levelecském alighanem elveszett, de nem is volt benne semmi különös. Reméltem, hogy az idén még látlak Párisban, de csak jövőre tudok kiutazni.

Sokszor ölellek, Olgának kezét csókolom szeretettel híved

Ignotus Pál

Direktor úr levelét megkaptam, elintéztem, addig is amíg felelek rá, sokszor üdvözlöm.

Magda