☰ Franco-Hungarian Literary Relations

Franco-Hungarian Literary Relations

DOR401

Budapest V. Nádor u. 23.
Date: 05-01-1945
Language: Hungarian
Repository: Petőfi Museum of Literature
Document type: Typed letter
Publisher: Tüskés Anna (30-12-2021)
Folio number: 1

Kedves Laci,

Pető Miklós volt olyan kedves, hogy vállalkozott ennek a levélnek hozzád juttatására. Legutóbb Szigeti Pállal küldöttem levelet, remélem, az is eljutott hozzád.

Mindenekelőtt a te kézirataidról szeretnék beszámolni. Január végén, február elején készül el novellás köteted, melybe három kis írásodat vettem fel. A Félelem, a Halottak élén és a Diktátor halála című novelláidat. Ebben a sorrendben is, mert úgy éreztem, hogy így jó az időrendiségük. Alice-al úgy beszéltük meg, hogy – amennyiben te másképen nem rendelkezel – a kötetnek a Félelem címet adjuk. Ami pedig a boríték rajzot illeti, valami olyasfélét csináltatunk, mint a Két jelentéktelen ember címlapja volt. Egy utcarészletet, melyen egy autó áll és egy sarok mögött egy elmosódott férfi alak.

A kéziratot már nyomdába adtam.

Remélem, hogy a nyár folyamán meg tudjuk csinálni II. Frigyest is. Harmadik kéziratodról még nem tudok írni, mert annak olyan óriási a terjedelme, hogy a mai papírviszonyok között és elképzelhetetlen nyomdaárak mellett kiadására gondolni alig lehetséges. De persze lehet, hogy őszig ezek az állapotok megváltoznak. Múltkori levelemben felvetettem a gondolatot, hogy esetleg más kiadónál próbálkozzunk kiadatásával. Ha felhatalmazol ilyen irányú tárgyalásra, úgy kérlek, értesíts erről.

Legutóbbi levelem óta két könyvünk jelent meg. „A közelmúlt lelki tömegfertőzései” című pszichológiai munka és az én Mea maxima culpa című könyvem, melyet még szegény {Sömjén|} kötött le. Sajnos, karácsonyi vásárunkat alaposan megnyomorította a pénzlebélyegzés, mely közvetlenül karácsony előtt csapott le a magyar piacra. Minden megállt és így a karácsony meg sem közelítette a várakozásokat. De komoly zavarokat azért ez sem okozott. A pszicológiai munkát ugyan alaposan hátravetette, de a Mea maxima culpa a piac pangása ellenére is igen jól fogy és átsegített bennünk a lebélyegzés nehézségein. Zavartalanul tudtunk fizetni ultimókor, minden számlát ki tudtunk fizetni. A lebélyegzés folytán /negyedére bélyegezték a pengőt/ komoly veszteségünk nem volt. Keddi napon következett be a kellemetlen esemény, de én hétfőn a kasszába lévő pénzt értékállóbb anyagra cseréltettem ki, úgy hogy csak az a kb. négy milliónyi összeg került lebélyegzésre, ami a keddi utolsó percekben folyt be. Hogy ez nem komoly összeg azt azzal próbálom előtted szemléletessé tenni, hogy közlöm a kockacukor árát. Egy kg kockacukor ugyanis négyszázezer pengő… Persze mindent elkövettünk, hogy ezt is megmentsük, de akkor már senkisem fogadott el pengőt, mert jó magyar szokás szerint már mindenki tudta, hogy d.u. négy órakor a rádió bemondja a lebélyegzésre vonatkozó rendeletet.

E hó közepén jelentünk meg a Rosewelt könyvvel, melynek a „Nyomtalanul eltűnt” címet adtuk. Harcolni kellett a könyért Singer és Wolfnernékkal, de végre is nálunk maradt. Magam részéről nem vagyok elragadtatva a „műtől” de Rosewelt neve minden valószínűség szerint azt fogja eredményezni, hogy vásárolják. A munkát különben Alice hozta és ajánlotta kiadásra.

Teljesen készen áll Hedberg Furcsa Karsten című regénye is. Már a könyv kötőnél van. Maróczi Sakk-könyvével is elkészült a nyomda, tehát a legközelebbi hónapokra van újdonságunk.

Körülbelül ez az Lacikám, amiről be kell számolnom neked. Ezen kívül már csak saját személyemet illetően van bejelenteni valóm. Az én szerződésem kérdése. 1945. árp. 1.-én hosszabbította meg az igazgatóság egy esztendőre azzal, hogy amennyiben a félév végén, tehát 1945 szept. 30-ig oly értelmű nyilatkozat nem történik, hogy szerződésemet meghosszabbítani nem kívánják, akkor a meghosszabbítás ismét egy évre egészül ki. Ilyen nyilatkozat nem történt, szerződésem tehát 1946. szept. 30-ig van ezidő szerint érvényben. Legközelebb 1946 márc. 31.-én van ilyen urgópont, amikor nyilatkozni kell.

Tekintettel arra, hogy annak idején szerződtetésemet neked csak utólag tudtuk bejelenteni az események következtében kötelességemnek tartom, hogy téged erről tájékoztassalak s így – ha munkámra nem tartasz igényt, módod legyen ezirányban nyilatkozni. Ezzel kapcsolatban kérésem csupán annyi, hogy – ha így lenne – ne várd meg ezt a terminust, hanem mihamarabb közöld velem. Annál inkább, mert mikor a felszabadulás után a demokratikus lapok megalakultak és szerkesztőségeiket megszervezték, én a leégett Pantheon felépítésével voltam elfoglalva s így a sajtóból kimaradtam. Tehát abban az esetben, ha a Pantheonnál nem reflektálnál reám, úgy félévnél több időre van szükségem, hogy más elhelyezkedést próbáljak találni.

Nem tudom, milyen információid vanna a pesti életről. De azt hiszem erről felesleges írnom, hiszen Pető Miklós erről tájékoztatni fog. Nyilván kevesebb optimizmussal, mint Horváth Zoltán, de azért én nem látom sötétnek a jövőt. Ha olyan viszonyok között, amilyenek itt az ostrom után voltak, fel tudtuk építeni a Pantheont újra s azóta is úgy állunk, hogy minden fizetési kötelezettségeinknek eleget tudtunk tenni, sőt nem csak a régi krudókból tudtunk könyvet csinálni, hanem újakat is tudtunk produkálni, most már csak könnyebb lehet a helyzetünk. Ebben megerősítenek épen azok a tapasztalatok, melyeket a pénzlebélyegzés kapcsán szereztünk. Három napig tartott a pangás s aztán újra megindult az élet, legalább is a könyvpiacon olyannyira, hogy karácsony és újév közötti bevételeinkből fedezni tudtuk minden fizetnivalónkat.

Örömmel értesültem róla, hogy Szeben Paliék már Svájcban vannak. Remélem, azóta már személyesen is találkoztatok.

Fejtő fordításai még Alice-nál vannak s így azokról egyelőre nem tudok írni.

Olgának kézcsókomat. Nagyon nagy örömet szerezne, ha egyszer ráérő idejében írna nekem néhány sort. Egyszer – évekkel ezelőtt arra kértem, hogy egy kedves Párisba költözött barátnőmet vegye a hóna alá. Nem tudom, jelentkezett-e nála, de Olgi levelében olyan kedvesen ígérte meg nekem, hogy segítségére lesz, hogy azóta is csak a legmelegebb érzésekkel tudok rá gondolni.

Szeretettel üdvözöl

Vándor Kálmán

Kedves Igazgató Úr!

Megragadom a kínálkozó alkalmat és boldog újévet kívánok kedves mindnyájuknak. Kézcsókkal és szíves üdvözlettel

Szívélyes üdvözletét küldi mindnyájuknak

Direktor úrnak és kedves családjának boldog újévet kívánok és remélem, hogy az új esztendőben már itthon, ha látogatóban is, viszontláthatjuk. Kérem adja át Fejtő Feriéknek is üdvözletem.

Szívélyes üdvözlettel Magda