Mélyen tisztelt Dormándi Úr,

szíves soraiért annál is nagyobb köszönettel tartozom, mert tudva tudtam, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki a gondjával-bajával Önhöz fordul. Amit Vajda doktor úrnak mondott velem kapcsolatban, azért külön igen nagy adag köszönettel tartozom. Ma be kell érnem a köszönetekkel, a hálával adósa maradok. Ki tudja, hátha nem viszem magammal a másvilágra ezt az adósságot. Annyit mindenesetre mondhatok, hogy az élvezett jóságot és a ezért járó hálaadósságot nem szoktam elfelejteni.

Előrebocsájtva, hogy a dologból optimiztikus következtetést ma még nem vonok, közlöm, hogy Richshoffer úr nem adott elutasító választ. Azt mondja, Flammarionnál nincs számomra hely, de megkérte Flammarion urat, érdeklődjék, « chez les autres confrères» És ha tud valamit, értesíteni fog, és sajnálja, hogy ennél kedvezőbbet nem közölhet.

Ugy-e nem veszi rossz néven, ha nagyon megkérem, alkalomadtán adja tudtára Richshoffer úrnak, hogy nagyon jól esett bíztató levele, s hogy tartson evidenciában. Természetesen én írok neki és megköszönöm kedvességét.

Ha a vízumot megkapom, minden esetre benézek Párisba. Addig is kérem, legyen jó továbbra is és ha hall valamit, amiből talán lehet valami, közölje velem.

Végtelenül hálás híve

Bíró Sándor