Kedves Lacim,

Mellékelten megküldöm kommünikénket. Dehogynem fontos a publicitás. Aggresszív ugatást Pest ellen nem helyeselnék, de annyit, amennyit leadtunk, mindenesetre szeretnék erősen visszhangozva hallani. Szélpáltól most kaptam levelet és ugyanezen postával írok neki. Szeretném, ha valamelyikőtök elintézné, hogy a párisi magyar adásban, amennyire lehet foglalkozzanak a dologgal.

Sajnos arról kell értesítselek, hogy saját költségeden jöttél. Miután először bizonytalan választ adtál, nem mertem azt javasolni, hogy ajánlják fel Neked költségeid megtérítését. Szamárság volt, de most már nem tehetek róla. Viszont remélem, hogy ha megindulnak a tervbevett dolgok – magyarán szólva, ha kapunk pénzt Irodalmi Újságra, irodára, stb.-re – kárpótolhatunk a ránk tékozolt összegért. Addig azzal vigasztalódom, hogy jólesett, ha néhány percre is, beszélgetnem veled, és hogy Neked sem eshetett rosszul Londont meglátogatnod.

Hogy a Vereinsmeierei gondolatáért nem lelkesedel, azt éppenséggel nem veszem Tőled zokon. Nem lelkesedem érte én sem. De az ilyen egyesület alapítás az, amit ahányszor említ fitymálva az ember, annyiszor jön rá, hogy nem térhet ki előle. Ez esetben mindenesetre hiba lett volna nem kapnunk az alkalmon. Azt hiszem ebben elvben, Te is egyetértesz. S ezért arra kérlek, hogy legalább a Magad némileg passzív módján támogasd a dolgot továbbra is: maradj érintkezésben Hatvani Bercivel, Csokitsal, Garával, Fejtővel, Szélpállal, általában azokkal, akikre mint társakra számíthatunk – aztán majd meglátjuk érdemes volt-e.

Remélem lakásbajaidon csak átvergődöl valahogy. Közöld, ha valami újság van. Feleségednek, lányodnak millió kézcsók, sokszor ölellek Ignotus Pál