Drága Lacim,

itt küldök néhány könyvpéldányt, Alice asszony levelét, amely több mint egy hónap után érkezett meg s néhány prospektust. Ma kaptam lapot Komlóstól, ügye elintéződött s megint teljesjogú tanár lett a Zs. gimnáziumban, felesége, Erzsi szavalgat, írja, s íróasztalfiókjának dolgozik. Gáspártól még nem kaptam hírt. Ami minket illet, gondolkodtam azon, hogy visszatérjek-e Párizsba, de bizonytalan balsejtelmek, aggodalmak visszatartanak. Egyáltalán, az evangéliumi tanácsot kell követnem, mert nem merek soha gondolni a holnapi napra, akkor vagyok csak úgy-ahogy, mikor „könyvemen” dolgozom, „történelembölcseleti elmélkedéseimen”, amelyeknek huszadik fejezeténél tartok. Kijutási kísérleteim csúfosan megbuktak. Holott nem lett volna szükségszerű, egy affideviten múlt. A többiek, [Gordától a nagyhasú?] Havasig, Faluditól Jászayig és Garáig már mind megkapták, útrakészek, alighanem még N. Bandi is; nekem nem sikerült, Reményik tehetetlen volt, más nem mozdult értem, [Ravage?] ismét nem sikerült felhajtanom, Berci hölgye nem válaszolt. Talán meg sem kapta Lisszabonba írt leveleimet. Cudar helyzetben vagyok, semmi kétség, haza nem mehetek, nincs [?] bizonylatom s egyébként is --, ki nem [?], nem hiszem, hogy itt sokáig nyugodtan maradhatok, nem úgy néz ki. S még ha nem is engedem át magam a teljes pesszimizmusnak a távoli jövőt illetően – azt hiszem egyetértesz velem, hogy nagyon sok évig tart, amíg a dolgok rendes kerékvágásba kerülhetnek, s kérdés, megérjük-e? Egyelőre persze nem panaszkodhatom, még élünk s nem is a legrosszabbul, bár veszekedettül fogyva, itt is minden ötszörösen drágult, már csak néhány órám van s nyáron az is szünetelni fog. – Mi van Körnerrel? Hermann, a ford[?], is érdeklődik róla, ő a megnemszállt Landes-okban van, Toulouseban adott egy hangversenyt nemrégiben. – Köszönöm még egyszer szivességedet, hogy a csomagot elküldted. Szeretném, ha Normai utánanézne ott maradt holmijainknak, a most elküldött dolgok közt egy csomó egér-moly rágott, féltem könyveimet, fényképeimet, sógorom csomó holmiját; ő úgy látszik elesett a júniusi harcokban, ha fogoly lenne már tudnánk róla. Az öreg Ignotustól kaptunk levelet a napokban, Londonból, ő is útrakészen állt, amióta már át is mehetett. Anyósom havonként sürgönyöz, tegnap volt tőle ép, de kérdés, ezentúl lehetséges lesz-e? Pali egyelőre él, dolgozik, anyósom sürgönyeit ő fogalmazza. Mihelyt jön levél hazulról, írok. A biztonság kedvéért (s nem sürgetéskép) megírom, hogy utolsó levelében említett sous-kat, sem tőled sem Bercitől nem kaptam meg; de ismétlen, csak akkor küldjetek, ha tehetitek, Berci mit csinál, mivel tölti napjait, nincsenek kellemetlenségei? Nyáron nem jöttök le délre? Állítólag egészségügyi okokból megengedik. Szeretnélek látni benneteket. Rózsi megvan, sorbaáll, a háztartás gondjai lefoglalják őt is. Bercit, Körnert, Steinert üdvözöljük, - Olgának kézcsók, Jucit üdvözlöm, ölellek szeretettel F