Kedves Lacikám:

csökönyös kitartással írim egyik levelemet a másik után, ez már a negyedik, ötödik levél, amit címedre küldök anélkül, hogy választ kapnék soraimra. Nem teszek le a reményről, hogy egyet – talán ezt éppen – megkapod. Én néha mégis csak hallok hírt rólatok, családodon keresztül, akikkel sűrűn érintkezem. Ha Pesten vagyok Kláriékkal és Palkóval igen gyakran összejövök, nagyon szeretjük őket és reméljük ők is viszonozzák érzelmeinket. Szeretnénk már benneteket itthon látni, Lackóm, a rmégi keretek között, a régi egészségben és kedvvel. Remélhetőleg erre is sor kerül. Dolgozol? Nem tudom legutóbbi kötetemet megkaptad-e? Most jelenik meg darabom is kötetben a közeli napokban. Singerékkel csináltam egy szerződést egyelőre két kötetre, ez lesz az első, a következő ősszel jelenik meg, három kis regényt tartalmaz Pernambucói éjszaka címen. Új darabot is írtam, nem tudom hangja megfelelő lesz-e, tekintve igen komoly, sőt komor. Ha félretennék jobb időkre bizonyos oknál fogva, újat írok a Vígnek, címe: Akár hiszitek, akár nem… Három főfigurája: egy nagy műkereskedő, egy híres festő és egy un. őstehetség, afféle csaposlegény, vagy tányérmosogató fiatalember egy piszkos kis kávéházból. Lehet hogy párisi miliőben játszatom, lehet, hogy new yorkiban, még nem határoztam. Egyebekben írom szorgalmasan cikkeimet az Esti Kis Újságba, minden pénteken. Várom én is az időt, hogy újra kezdhessünk egy jó lapot, feltámadhassunk vagy újra születhessünk, annakidején majd elhatározzuk közösen, ha megint összeverődött kis kompániánk. Zoli nyugodtan és becsületesen él, kis fia született hetekkel ezelőtt. Géza könyvekkel kereskedik, soha ilyen jól nem ment szegénynek, ezen panaszkodik. Béla szertelen, mint midég és mint aminőnek szerettük. Egyszóval kis körünk gerince ép és sértetlen, csak ti hiányoztok még belőle, Pali, Feri és Te. Viszont reméljük, hogy ti is azonnal megjelentek, ha meg lesz rá az idő és alkalom. Újságot alig tudok írni, - kapsz biztosan újságot itthonról elegendőt – tekintve hogy még mindég Dormándon élek, most még fokozottabb mértékben, mint eddig, tekintve hogy mindkét öcsém katona. Pista kinn van a harctéren, Bandi kiképzés alatt. Igy minden teher – gazdasági és családi – gyenge vállamon nyugszik. Bízom azonban a derűsebb jövőben, amidőn vállaim összes erejét magam dolgainak ajánlhatom. Most írtam éppen Ferinek is, leveleztek, van módotok hogy levelezzetek? Min dolgozol Lacikám? Soha ilyen termékeny nem voltál, adja isten, hogy továbbra is megőrizd termékenységedet, munkakedvedet. Gondolj ránk és tarts meg továbbra is szeretetedben, barátságodban, mint ahogy mi is őrzünk titeket. Olgának és Jucinak kézcsók, téged a régi és változatlan szeretettel ölellek, igaz barátsággal:

Reményik Zsigmond