Kedves Barátom:

régen nem írtunk egymásnak, bár emlékezetem szerint én voltam aki utoljára kerestelek fel soraimmal, nem is szólva a szétszórt barátokhoz intézett leveleimről, amelyek egyikében sem mulasztottam el, hogy utánatok ne érdeklődtem volna. Mos már mindegy, fő az, hogy mindketten valahogy megvagyunk és – gondolom – mindketten reménykedünk egy békés idő eljövetelében, amidőn ismét egymás mellett lehetünk, barátilag is, bajtársilag is, egyszóval mindenképp. Mint utolsó levelemben neked is, többi fiúknak már közel egy éve jeleztem körülményeimet, melyeknek alapján úgy alakult a dolog, hogy leghelyesebbnek tartottam hazajönni, mindenképp. Itthon azután egy nagy dobbal vert hírlapi sorozatom nyomán kitört körülöttem a botrány, amiről nyilván te is tudsz, ha hézagosan is. Éppen napokban fejeztem be első fogalmazványát nagy amerikai kötetemnek, – a végső munkával néhány hét múlva készen leszek – amelyben részint Vész és kaland című kötetem mintájára megírom ezt az utamat is, függelékében pedig megadom a választ ha éppen nem is hitvány, de mindenesetre ostoba támadóimnak. A jelen helyzet természetesen nem teszi lehetővé számomra, hogy mindent megírjak kötetemben, de amit megírhatok, becsülettel kívánom megírni, most aztán hivatalos kritikusaimon lesz majd a sor, hogy világra engedik-e jönni próbálkozásomat. Egyébként sok tapasztalatot gyűjtöttem, sok jó barátot is szereztem kinn, néhány rosszat is, természetesen. Jó barátodról, Paliról sokat tudtam kinn, ő a megszokott ügyességével intézte a dolgokat, tőle hallottam éppen legutoljára jó híreket felőletek, amiket továbbítottam is itthon Klárusnak, Palkónak és jó Anyádnak. Egyebekben a helyzetet itthon csekély változással úgy találtam, mint annakidején, amiből azt a következtetést vontam le, hogy hála istennek, lassan forog ez a világ. Jelenleg itthon vagyok, itthon dolgozom, éppen most készítettem el egy regényt, Pernambució éjszaka címen, amit hozzátok küldöttem be napokban, majd eldül, Sömjén barátunk foglalkozik-e vele? Mint jeleztem, tető alá kerül hamarosan Amerikai kötetem is „Amerikai Ballada” címen, ezen kotlom most, sűrű munkában elmerülve. Mint láttam, te is szorgalmasan dolgoztál az elmúlt két év alatt. Csak dolgozni Lacikám, így nem fog ki rajtunk sem a kor sem egyéb szerencsétlenségek, ez a fontos és még egy, hogy igyekezzünk karban tartani jó lelkiismeretünket ebben a gyűlölködő világban. Ki sem mondhatom mennyire várok egy közvetlen hírt is rólad, ha lehet Ferikétől is, Palitól sajnos most nem is várhatok, de még távolabbi barátaimtól. Ferinek is múlt hetekben írtam, remélem megkapta és majd válaszol. Boldoggá tennél, ha írnál és közölnél egyet mást terveidről, ha egyáltalán effélék lehetségesek manapság. De mégis megkísérlem, legalább az érdeklődést ezek irányában. Sokat beszélünk családi körben is rólatok, gyönyörű lakástokról, kedves családodról. Meglehetősen hideg tél van rajtunk, de ez is elmúlik majd remélhetőleg. Nem tudom eszemen vagyok-e, de én még mindég azon ábrándozok, hogy ismét eljönnek az idők, amidőn megint együtt dolgozhatunk, most már természetesen még szélesebb mederben, még tágabb szempontok és még mélyebb ismeretek birtokában. A közmondás is úgy tartja, a diófa úgy hoz jó termést, ha fát megverik. Hát most búcsúzom is Lacikám, néhány sornyi helyet hagyva még Máriának, aki szintén írni akar Olgának és Jucinak. Én a kezüket csókolom, Téged régi szeretettel ölellek, mindég és mindenben változatlan jó barátod

Reményik Zsigmond

Drága Olgám! Nagyon sokat emlegetünk Benneteket és kívánjuk bárcsak itt lehetnétek. Régen volt amikor láttunk hosszú éveknek tűnnek, reméljük, hogy rövidesen úgy fordul a világ sorsa hogy jöhetünk ? Kislányoddal együtt sok szeretettel csókollak, Lacit üdvözlöm

Mária