Kedves Lackóm és drága Olga,

engedjétek meg, hogy utolsó pillanatban kapkodva firkantott levelet kiegészítendő még pótlólag és utólag is ezer köszönetet mondjak nektek a szíves és bőkezű vendéglátásért, amiben bennünket részesítettetek. Az illem tiltja, hogy túlhálálkodjam magam, de ezesetben magamnak is be kell látnom, hogy gavallérosabban láttatok el, mint azt megérdemeltük. De ebben a világban, szerencsére és igen helyesen semmit sem érdem szerint osztogatnak, így hát engedjétek meg, hogy hangos szólva dicsérjem ezt a gyakorlatot és a világ ez ősi törvényét.

Utunk eddig mindennek volt nevezhető, csak nyugodtnak nem. Alig hogy kiértünk Londonból, megkezdődött a vihar, amely még most is tart, kisebb, nagyobb szünetekkel végig kísérte egész utunkat. Hajónk ennek következtében két napot késik, úgyhogy a menetrendszerű 13-iki érkezés helyett csak 15-én futunk be Newyorkba. Igazi ünnep lesz ez, nekünk, magyaroknak még kihangsúlyozottabb ünnep. Efféle jelképek kisérik utunkat, viharok és szabadság, hideg napfény és csapkodó hullámok, sirályok és kapkodó halak. Még két szamarat is szállít a hajó, két rendes, négylábú szamarat, nehogy félre értsétek, de hogy mégis megértsétek és felmérjétek a helyzet komolyságát.

Most búcsúzom is, drága Olga és kedves Lackóm, kérve benneteket, hogy tartsatok meg továbbra is szeretetetekben és barátságotokban. Mindhármatokat őszinte szeretettel ölellek, Olgának külön a kezét is csókolom, hívetek és igaz barátotok,

Reményik Zsigmond

Drága Olga és Laci!

Még egyszer őszintén én is nagyon köszönöm irántunk való jóságotokat. Igazán úgy emlékszem vissza a Párisban töltött napokra mint életünk egyik legszebb szakaszára. Jucikát csókolom veled együtt drága Olga, Lacit sokszor üdvözlöm

Mária

Szerencsésen megérkeztünk.

6 hónapos engedélyt kaptam.