Kedves Barátom,

a legteljesebb üzlettelenség meglehetősen idegölő idejében írom ezt a levelet. Példátlanul katasztrofális könyvnap után következett be ez a holt szezon és nagyon nehéz kötéltáncot járunk – nem csak mi, hanem az egész könyv szakma, hogy valamiképpen két lábon érjük meg az őszt.

Leveledre, melyben két könyvnapi könyvünket kifogásolod már válaszoltam és leveleink keresztezték egymást. Mást most sem tudok mondani, legfeljebb leszögezhetem újra, hogy sem Noszlopit, sem Perlakyt nem én hoztam a vállalathoz, sőt e könyveiket sem, mert ezeket még Sömjén kötötte le és – fizette ki. Tehát a kiadásnál az is szerepet játszott, hogy e könyveknél nincs honorárium gondunk. Azután pedig ez urak könyvei mindig igen jól fogytak. Minthogy pedig a Pantheon tisztviselői ezt nagyon jól tudják, valamennyien mellettük kardoskodtak, mert könyveiktől a fizetésük folyamatosságát várják. Ami külön Perlakyt illeti, bevallom nem értettem haragodat, mert hiszen ez már a ? ötödik kiadása volt és nem sejthettem, hogy miután négy kiadást – legalább tudtommal nem elleneztél, az ötödik ellen kifogást emelsz. Azt mondhatom, hogy nem az én gusztusom szerint valók az írásai és természetesen kifogásaid után nem is hozom több könyvét. Noszlopi a mai rendszerben igen jól „beschreibolt” tanár.

Ami terveinket illeti: októberre a szovjet fennállásának 30 éves jubileumára 30 orosz könyvet kell kihozni a magyar kiadóságnak. Mi Panfjorov Ég a volgáját és esetleg Gorkij Klim Szamgin-ját hozzuk, minthogy ezeknek matricái rendelkezésünkre álnak. Ezekre kapunk papírkiutalást és ebben reménykedem, hogy a papírosból meg tudok valamennyit takarítani egyéb kiadványra.

A Szent Istvánnal körülbelül kész a megállapodásunk, hogy közösen kihozzuk új kiadásban Bernadette-et, Papp Lászlóval pedig ugyanilyen stádiumban van egy tárgyalásunk Traven Taligájára. Elvben mind a két megállapodás áll már.

Legnagyobb nehézség, hogy nincs papiros. Önmagunkból kell kiizzadnunk minden fillért, ami normális viszonyok között természetes, de a mostani elképesztő üzlettelenségben hihetetlenül nehéz. Augusztusban megint csak a fizetések kis hányadát tudjuk majd kiutalni. Ugyanis arra nagyon vigyázok, hogy a Pantheon se nyomdának, se papírkereskedőnek, se szerzőnek ne legyen adósa. Nincs is adóságunk, inkább mi húzzuk meg magunkon a nadrágszíjat.

Leköteleznél, ha ajánlanál karácsonyra valami angol könyvet, ami el is adható. Nem tudom hogyan álluk akkor papirossal, de ha egy mód van rá, szeretnék kihozni egy angolt vagy amerikait.

Magdát megbíztam, hogy állítsa össze – kívánságodnak megfelelően – hogy mi fogyott az első két hónapban Marie Antoinette-ből s mi a könyvnapi könyvekből. Ő csinálja is már. De persze ez sem nyújt majd tiszta képet, mert egészen más volt a piaci helyzet Zweig megjelenése idején, mint júniusban.

Szívélyesen üdvözöl

Vándor Kálmán