Kedves Barátom!

Hat hónapnyi nyavalygás után, végre egészségesen, a mai nappal ismét elfoglaltam rendszeres munkára a helyemet. Mint Székely Kovács Feriék bizonyosan elmondották, súlyos operáción estem át. Kiderült, hogy hat hónapon át perforált gyomorral mászkáltam. Másfél óráig tartó műtét, melyet ébren élveztem át és két nappal később kétoldali tüdőgyulladás. Azelőtt a menetrend harmadik állomása a temetés szokott lenni, de a penicillin valóban csodaszer és most, bár gyomrom kétharmadrészét kidobták és mindössze ötven kiló vagyok, élek és egészséges vagyok. Szeretném már most, ha teljes erővel s munkakedvvel a Pantheont tudnók a holtpontról elmozdítani.

Rubleczkyvel, a rádió igazgatójával küldött leveledet megkaptam, azonnal érintkezésbe is léptem vele, mintmár múlt heti levelemben megírtam. Ebből aligha lesz valami gyümölcsöző összeköttetés. A rádió szervezete meglehetősen nehézkes, egyeseknek úgyszólván egyáltalában nincs puboarjuk. Különböző tanácsok retortáján megy át minden, mégpedig olyan hosszadalmasan, hogy közben az ötletek elsikkadnak. Tárgyalásaink mindazokat a lehetőségeket felölelték, melyeket leveledben felvetettél, de úgy látom egyik sem bizonyul járható útnak.

Most azzal az elképzeléssel igyekszem vele valamit elérni, hogy a birtokunkban lévő Zweigeket, Werfeleket hozzuk ki közösen, oly módon, hogy az anyagi fedezetet ők adják hozzá. Nekünk ugyanis nincs rá pénzünk. Kiadásuk viszont okos lenne, mert ezek a könyvek egyszerűen kaphatatlanok, minthogy a nyilas uralom e könyveket megsemmisítette.

Tegnap jelentkezett Olga és közölte Vercorsal kapcsolatos nyugtalanságodat. Nem kell aggódnod, a prospektus közlése sajtóhiba, helyesebben a korrektor elnézése.

Magánkönyvtáradat Sömjén még annak idején visszajuttatta a Mészáros utcába, s hogy azóta mi lett vele, erről Székely Kovácsék tudhatnak információt adni.

De térjünk vissza a vállalatra. Azóta úgy ahogy megindult a vérkeringés de természetesen messze vagyunk attól, hogy rendben legyünk. A lakbéreket raktárbéreket fizetjük, mi annyit veszünk fel fizetésünkre ami éppen jut s ez bizony kevés. De dolgozunk és igyekszünk, hogy a vállalat át tudja vészelni a nehéz időket. Ezt azt hiszem a prospektusból is láttad. Ami némi megnyugtatást adhat – ha ugyan ez megnyugtatás – nem a mi speciális helyzetünk ilyen nehéz, az egész könyvszakma így áll. A Roosevelt megjelent, kijöttünk a Kis Enciklopédiával is. Az eredmény a nehéz helyzetnek megfelelő. Nem jobb és nem rosszabb, mint minden egyéb más kiadó kiadványainál.

Ezúttal többet nem igen tudnék írni. Ma írtam Szebenéknek is. Mikor Dais? esküvője volt éppen a halál küszöbét súrolgattam s így csak most volt módom, hogy minden jót kívánjak. Legutóbbi levelemben mellékeltem Klári számára levelet, te jelezted, hogy át is adtad Szebenéknek, de azt hiszem Palinak adtad, aki szórakozottságában elveszítette, mert Káritól nem kaptam rá választ, holott a levélben olyan kérdésekre válaszoltam, melyeket ő nagyon fontosnak tartott terveivel kapcsolatban. Kérdezd már meg Klárit, hogy megkapta-e, mert ha nem, újra válaszolok, nem szeretném, ha azt hinné, hogy egyszerűen válasz nélkül hagyom. Ezt annál inkább fontosnak tartom, mert speciel a neki írott leveleimből annyi veszett el, hogy szinte érthetetlen.

Ne haragudj, hogy ez a levél kissé rendetlen „külalakú” de még nem vagyok elég erős és megerőltet az írás.

Családoddal együtt meleg barátsággal köszönt

Vándor Kálmán