Kedves Laci,

Bálint Mihály útján küldött leveledet megkaptam és mindannyiunknak igen nagy örömet szereztél azzal a bejelentéseddel, hogy rövidesen hazalátogatsz. Sajnálom, hogy nem láthattad azt a hangulatot, amit ez kiváltott, mert hiszen alig van jobb érzés, mintha az ember észrevétlenül azt figyelheti meg, hogy személyét milyen szeretet veszi körül. Azóta is várunk és reméljük, hogy minél előbb be is toppansz közénk.

Pető Miklós útján küldtem Neked levelet, megkértem arra is, hogy vigye magával két karácsonyi kiadványunkat és szeretném hinni, hogy ezek már el is jutottak Hozzád.

{Wahl Verától|} értesültem, hogy Szeben Paliék már ott vannak Nálad. Kedves érdeklődésedre, egészségügyi állapotomat illetőleg örömmel közlöm, hogy már régen egészséges vagyok. Hat hétig feküdtem kórházban, eleinte rosszul festett a dolog, rákra, szarkómára és hasonló kellemetlen dolgokra gyanakodtak, de a végén kiderült, hogy csak mellékhere gyulladás volt, ami azóta fel is szívódott. Ez se kellemes dolog, de legalább veszélytelen volt. Ugyancsak egészséges már Szakálcsné is. Őt most Frikkel nevű tisztviselőnk váltotta fel a kórházban, sajnos nagyon súlyos betegséggel: tuberkulózis.

Ami az itthoni viszonyokat illeti talán a következőképen tudnám jellemezni a dolgot: szeretnénk Lovászy Károlynak szobrot emelni, halhatatlan soraival a talapzaton s e halhatatlan sorok, mint tudod így hangzanak: anyám én nem ilyen lovat akartam… Mert hiszen nem kétséges, hogy valóban más lovat akartunk, mint amelyik 25 éven át ráncigált bennünket a szakadék felé, no de nem ilyen lovat. Igen nehéz ugyanis olyan lovon parádézni, amelyiknek az útja részint leégett, részint vízzel elöntött raktárainkon vezet s amely ló zab helyett inflációs pengővel táplálkozik. Itt már el is érkeztünk levelednek ahhoz a megállapításához, hogy jó volna, ha a Pantheon valahonnan némi pénzhez jutna. Bizony ez nem volna rossz. Egyrészt azért, mert egy kiadó sem szenvedett annyit, mint a Pantheon és a Franklin /az is teljesen kiégett/. Másrészt minden vállalatnak volt valamennyi anyagi pótlása, én azonban teljesen magamra hagyva voltam kénytelen elindítani verklit, sehonnan egy árva fillért sem kaptunk, s hogy ma élünk, állunk, dolgozunk, produkálunk, azt mind önmagunkból kellett kiizzadnunk, mondhatom Neked igen nehéz körülmények között. Új kiadványainkra napi bevételeinkből kell kiizzadnunk a pénzt s a mai bevételek bizony nem olyan könnyed módon szaladnak pénztárunkba, mint az utolsó négy esztendő könyvkonjunktúrás napjaiban. Ha némi pénzünk volna, amiből nagyobb papírtételeket szerezhetnénk be, az mindenesetre megkönnyítené a helyzetet. No de ne panaszkodjunk, annál kevésbé, mert így is tudunk produkálni, s bevallom Neked helyesebb is, ha ma kicsit kevesebbet termelünk, mert a piac is nagyon megkisebbedett. Korántsem lehet olyan példányszámokkal dolgozni, mint azelőtt. A vidék igen eltávolodott Budapesttől, a nagyon számottevő felvidéki és erdélyi piac ezidőszerint még szinte teljesen elvágva. Azok a vállalatok, amelyek új olvasórétegekre számítva megpróbálták, hogy olyan tömegű kiadványokkal jöjjenek, mint azelőtt, meglehetős nehézségek közé kerültek, mi pedig adósság nélkül állunk és eleget tudunk tenni kötelezettségeinknek. Éppen ezért nem is akarok Neked gondokat csinálni, ki tudjuk várni, amíg a hitelviszonyok kissé kitisztulnak.

Vercors-t illetőleg pillanatnyilag nehézségek vannak, mert a Kommunista párt kiadója, a Szikra /a volt Stádium/ bennünket hónapokkal megelőzve jegyeztette az Egyesületben, hogy könyvét ki akarja hozni, most tárgyal Magda velük, hogy tegyenek le erről a tervükről. Én is érintkezésbe léptem a vállalat egyik vezetőjével s félig meddig ígéretet is kaptam, hogy bejegyzésüket visszavonják. Mindenesetre jó volna, ha Te küldenél nekünk kész szerződést Vercorstól. Nagyon megkönnyítené helyzetünket.

Most beszéljünk a Te kézirataidról. A novellás kötet már munkában van. Azt a kívánságodat, hogy Diktátor címmel hozzuk, nem tudjuk teljesíteni, mert ugyanezzel a címmel most jelent meg könyv a magyar piacon. Így a Félelem cím mellett döntöttünk, már a címlapja is elkészült, nagyon finom, ízléses rajz, legalábbis nekünk és Székely-Kovácséknak is nagyon tetszett. Azt hiszem február végére meg tudjuk jelentetni. Erősen remélem, hogy a nyár folyamán A világ kalapácsát is meg tudjuk jelentetni. Harmadik könyved megjelentetése valóban a papírviszonyoktól függ. Minthogy azt írod, hogy van türelmed, ezt sem adom ki a Pantheon kezéből, minthogy ebben az évben két könyved úgyis meg fog jelenni s így nem is volna hasznos, ha az is ebben az évben jönne. Várunk vele egy kicsit s reméljük, hogy közben javul annyira a helyzet, hogy annak a kiadása sem fog a jövő esztendőben nehézségekbe ütközni. Tökéletesen igazad van, amikor azt írod, hogy van benne olyan fantázia, melynek kedvéért érdemes valamennyit várni. Légy meggyőződve róla, hogy munkáid sorsát szívemen viselem, gondoskodni fogunk publicitásról is.

Különös örömömre szolgál, hogy annyira elismerik külföldön munkáidat, de a Túlsó parton után és most küldött kézirataid ismeretében ezen egyáltalán nem csodálkozom.

Jákó Frigyes barátod sorsáról eddig sajnos nem tudtunk semmit kinyomozni.

Nem tudom, megírtam-e már Neked, hogy szegény Sömjén fia most itt dolgozik nálunk. Persze ez még nem végleges, mert egyelőre még iskoláit végzi. Egyébként most csináljuk a leltárt. Mellékelem itt legújabb árjegyzékünket, ez többet fog elmondani Neked az én szavaimnál, mert láthatod belőle, hogy egyrészt mit tudtunk megmenteni az elmúlt idők kiadványaiból, másrészt, hogy a felszabadulás óta mit termeltünk. Ezeknek nagyrésze természetesen nem kész könyv formájában maradt meg, hanem crudóban, úgyhogy minden egyes darab bizony igen jelentős befektetést igényel. Sajnálom a Túlsó parton tragédiáját. Mikor a nyilas éra alatt elrendelték a beszolgáltatást, eldugtuk a Szondy utcai pincébe, mert nem volt szívünk megsemmisítésre beszolgáltatni, de jött az ostrom, a pincét bombatalálat következtében elöntötte a víz és ott pusztult el. Téged a víz, engem a tűz pusztított el, mert egyik könyvem új kiadásának teljes 3000 példánya égett el a Várkonyi nyomdában. Ezzel be is fejezem levelemet, abban a reményben, hogy a választ már személyesen hozod Magaddal, úgy az itt felvetett kérdésekre, mint azokra a személyes természetű kérdésekre, melyeket a Pető féle levélben írtam meg. Valamennyi tisztviselőnk meleg szeretettel üdvözöl és vár. Olgának kézcsókomat Téged szeretettel köszönt

Végtelenül örülök, hogy hamarosan hazajön, addig is sokszor üdvözlöm

Vándor Kálmán