Kedves Lacikám,

Mindenekelőtt örömmel nyugtázom összes kézirataidat, valamennyi megérkezett. Ma megkaptam a Sánta varázslót is. Tekintettel arra, hogy betegen fekszem kórházban, talán levelem nem lesz olyan részletes, mint szeretném, de keresni fogom az alkalmat, hogy mielőbb újra írhassak Neked. Talán leghelyesebb lesz, ha kezembe veszem leveledet és passzusról-passzusra haladva írom meg a válaszomat.

Mindenekelőtt Alízzal tegnap beszéltem, aki itt volt nálam a kórházban és mindkettőnknek, de egymástól függetlenül, az az aggálya, hogy az a kép, amelyet Neked az itteni viszonyokról Horváth Zoltán festett, kissé optimisztikus. Ez persze megérthető, mert ő egyénileg csakugyan eredményeket ért el, de a hasonló eredmények nagy általánosságban és az összességre vonatkoztatva Alíz és én is úgy érezzük egyelőre csak a jövőnek a reménységei. Ezt fontosnak tartjuk közölni Veled, hogy tisztább képet kaphass az itteni állapotokról.

Ami a Pantheont illeti, természetesen ugyanazt a két célt tűztem magam elé, amelyet Te leveledben említesz, nevezetesen, hogy a vállalat minden körülmények között fenntartsuk és ennek színvonalát le ne süllyesszük. Éppen ezért küldtem el Neked az újonnan kiadott könyveink jegyzékét, hogy lássad intencióimat. Az a kívánságod, hogy elsősorban a külföldi írókat favorizáljuk, ebben a pillanatban még igen komoly nehézségekbe ütközik, éppen a külföldi jogok megszerzése miatt is, ahol mint a múltban, most is természetesen ki vagyunk szolgáltatva a Kerpel irodának és közben az a nem alaptalan gyanúm, hogy neki viszont semmiféle joga nincs külföldi jogokat eladni. Persze, ha a Te segítségedet igénybevehetnénk, ez igen nagyot lendítene rajtunk. Itt rögtön meg is kérdezem Tőled, hogy Vercors kiadása tekintetében mi a helyzet. Magam részéről a művet, amely rendkívüli módon tetszik, már el is küldeném a cenzúrára, de először tudnom kell, hogy a joggal hogy állunk.

A Te munkáid közül a két diktátor novellát, valamint a Félelem címűt /őszintén gratulálok mind a háromhoz/ szándékozom egy kis kötetben kiadni, mint a Pantheon Könyvtár 6. számát. /Eddig ebben a sorozatban Wells, Lulofs és egy pszichológiai könyv jelent meg A közelmúlt lelki tömegfertőzéseiről, melyről már írtam előző levelemben./ Nagyon leköteleznél, ha értesítenél, van-e valamilyen elgondolásod arról, hogy három novelládat milyen gyűjtőcímmel jelentessük meg. Ha nem tudnék választ kapni Tőled, úgy kénytelen leszek magam keresni egy címet, de jobban szeretném, ha Te határoznád meg. Egyébként e pillanatban másolás alatt vannak és úgy képzelem, hogy a jövő héten el tudom már juttatni azokat a miniszterelnökség cenzúrabizottságához. II. Frigyest még nem tudtam elolvasni. Alíz olvasta eddig, csak tőle tudom, hogy rendkívül nagy terjedelmű. Ezt is erősen meghaladja a Sánta varázsló és ebben a pillanatban nem tudok még Neked választ adni arra, hogy miképen tudjuk az ehhez szükséges papirost megszerezni. A papírhelyzet ugyanis egyenesen katasztrofális. Egyrészt nincs, másrészt olyan elképzelhetetlenül drága fekete árak vannak, hogy az szinte megfizethetetlen. Arra kérlek, tedd megfontolás tárgyává a következőket. Természetesen én szeretném a Pantheonnál kihozni, de ha valamiképen anyagi okokból még sem sikerülne, felhatalmazol-e rá, hogy esetleg tárgyalást kezdjek más kiadókkal, akik nem égtek úgy le, mint mi az ostrom következtében. Én remélem, hogy mi is kihozhatjuk legalább egyiket, de talán célszerűbb lenne ezen a változaton is elgondolkodni.

Igen nagy örömömre szolgált az a nagy siker, amelyet könyveid Franciaországban arattak. Arra gondoltam, hogy diktátor novelláid előtt írnék egy kis ismertetést ezekről a sikerekről, kérlek, értesíts arról is, hogy nincs-e ez ízlésed ellen. Őszintén megmondom és helyesnek tartanám még akkor is, ha vannak bizonyos aggályaid.

Jules Romains kérdéséről sajnos mostanában még nem igen tudunk beszélgetni. Ahhoz még nagyon meg kell erősödnünk, mert a Pantheon az a könyvkiadó Budapesten, mondhatnák az egyedüli, amelyik csakugyan önmagából tápászkodott fel a nagy elesettség után. Mindegyikbe fektettek be új tőkéket, nekem csakugyan a semmiből kellett feltámasztanom és kiverekednem mindazt, ami a fenntartáshoz szükséges volt. Ez természetes nem szemrehányás akar lenni semmilyen irányba, sőt bevallom, büszke vagyok rá, hogy minden külső segítség nélkül sikerült úgy feltámasztani, hogy egyetlen fillér adósságunk nincsen, minden fizetési kötelezettségünknek a legpontosabban tudunk eleget tenni és ha csökkentett mértékben, de termelni is tudunk.

Ami Sömjén feleségét és gyermekét illeti, nekem Sömjén nagyon jó barátom volt és őszinte érzésekkel viselem szívemen a sorsukat. Mikor arról volt szó, hogy szegény még él és haza kell hozni, azonnal kiutaltam tizezer pengőt Sömjénnénak, ami akkor igen nagy összeg volt, hogy hozassa haza. Sajnos nem rajtunk mullott, hogy ez nem sikerült. Fia hazajött már, természetesen diák még, úgyhogy még egyelőre arról szó sem lehet, hogy ő belépjen a Pantheonba. Tanulmányait akarja befejezni. De természetesen bárhol szükség volna segítségre, mindenkor ott leszek, mert állandó nexusban vagyok Sömjén özvegyével is, éppen tegnap látogatott meg itt a betegágyamnál. Megmondtam, hogy írjon Neked és közöltem vele mindazt, amit nekem vele kapcsolatban írtál.

Hogy könyvtáraddal mi van, erre ma még nem tudok pozitív választ adni. Még szegény Sömjén vitette el valahova, de hogy hova, azt nem tudja senki. Magda most igyekszik ezt kinyomozni és amint tudok valamit, azonnal közlöm Veled.

Az igazgatóság e pillanatban a következőkből áll: Lukács György, Zsedényi Béla /jelenleg ideiglenes államfő/, Móricz Miklós /Zsigmond öccse/, Kauser Lipót /Glücksthal társa/ és én. A rendelkezések módot adnának rá, hogy visszaválasszuk az igazgatóságba azokat, akik a legutóbbi igazgatóságból a zsidótörvények miatt maradtak ki. Így visszaválasztottuk Szeben Palit. /Ma kaptuk Glücksthal levelét, amelyben írja, hogy bejelentette a céghivatalban Direktor úr és Szeben úr igazgatósági tagságát. és haladékot kapott az aláírások benyújtására, ami akkor lehetséges, ha rendes postaforgalom lesz. Magda. /A rendelkezések arra nem adnak ma még módot, hogy közgyűlést tartsunk és így Székely Kovács Feri beválasztásával is várnunk kell addig, amíg közgyűlésre módunk nyílik.

A Pen Club megvan, de egyelőre nem mozog. A régi kiadók s az egyesület is megvan, valamennyien dolgoznak.

Ezek azok a témakörök, amelyek iránt leveledben érdeklődtél, legjobb tudásom szerint válaszoltam. Most még azt szeretném bejelenteni Neked, hogy a régi gárda megfogyatkozott, mert Barna Márta, akinek férje szintén a zsidótörvény áldozatai között van, elfoglalta férjének helyét a Kereskedelmi Bankban. Szakálosné viszont erősen betegeskedik, egyre többet van ágyban, úgyhogy sajnos az ő munkájára nagyon kevéssé tudok mostanában támaszkodni. A vállalatnál az a munkatársunk, akiben őszintén bízom, az Tarján Magda, aki azonkívül Neked is olyan őszinte híved, hogy azt hiszem jól választottam, amikor úgy döntöttem, hogy őt január elsejével vezető tisztviselői kategóriába osztom be, ami neki is anyagilag előnyös. Ezt mindenképen meg is érdemli, nemcsak az előbb említett szubjektív okokból, hanem azért is, mert tényleg ő az, akinek a legtöbb hasznát tudom venni és aki a legtöbb hasznot hajtja a vállalatnak.

Ne haragudj, hogy most nem tudok részletesebben írni betegségem miatt. Légy meggyőződve róla, hogy a Te érdekeidet és a Pantheon érdekeit is legelsősorban viselem szívesen. Úgy megszerettem ezt a vállalatot, mintha a saját édes gyermekem lenne és bevallom Neked, büszke vagyok rá, hogy fel tudtam támasztani annak ellenére, hogy mindenki lebeszélt róla, mondván, hogy ebből már többet nem lesz vállalat. Hát lett. Meg tudtuk tartani az egyesületben is helyünket a nagy kiadók között és rajta leszek, hogyha szűkös anyagi eszközökkel rendelkezünk is, minden jobbra és balra való kacsintgatás nélkül tartsuk meg azt a színvonalat, amelyet Te is megtartandónak tartasz.

Remélem, hogy január közepe táján már el fogom tudni juttatni Hozzád novelláid kis kötetét.

Olgának kézcsókomat, Téged őszinte szeretettel üdvözöl

Kedves Lacikám!

Már más úton is elküldöttem Neked ezt a levelet, most megragadom az alkalmat, hogy ezúton is eljuttassam. Újabbat nem tudok írni, ?

Vándor Kálmán