Kedves Direktor Úr,

nagyon örültem a hírnek, amit Direktor úréktól kaptunk, válaszoltunk is a Vöröskereszt útján. Szegény Sömjén úr halála, mondanom sem kell, nagyon megrendített és úgy is mint embert, úgy is mint Pantheon vezetőt nagyon hiányoljuk. Én megmaradtam, szűk családi körünk is megvan. Csak egy kicsit egyedül maradtam, felszabadulás után egy pár nappal halt meg vőlegényem, akivel a legnehezebb időkben minden percemet együtt töltöttem és nagyon boldog voltam. Ezek után részemre semmi sem maradt, és semmi sem érdekel, mint a munka, mert amíg dolgozom, addig nem gondolkodom. Bár vígaszt még eddig a munka sem adott, csak elfoglaltság. Nekem sokat jelent a Pantheon, hogy itt dolgozhatom és várhatom azt az időt, amíg Direktor úrék is visszajönnek és a Pantheon is a régi lehet.

Nagyon szeretném látni Direktor urat is, családjával együtt és szeretném remélni, hogy haza fognak jönni. Érdeklődéssel várunk minden hírt, ragadjon meg minden alkalmat, hogy írjon nekünk.

Nagyságos Asszonnyal, Jutkával együtt szívélyesen üdvözlöm

Magda