Kedves Barátom,

Rendkívül hálásan köszönöm eredeti sürgönyét, részletes levélbeli tudósítását és a 4000 francra rúgó ízletes Pinke-Pinkét. Opera Mundi Pál úrnak való tartozásom 2500 franc erejéig áll fenn; törlesztése személyes igényeimmel szemben elvi prioritással bír. Örvendeni fogok, ha lassanként további harapnivalóval is ellát; viszont sajnálom, ha a jövőre nézve elzárkózik karitatív hajlamainak gyakorlása elől, ámde ez az eddigre vonatkozó elismerésemet és hálámat mitsem gyengítheti. Nem szeretek az ilyesminek csupán szavakban kifejezést adni; szavak nélkül bár a tett íztelen, de tett nélkül a szavak üresek, mint ezt más az ókorban Kant Immánuel próféta prégolta. Ezért, anélkül, hogy szigorú értelemben kötelezettséget vállalhatnék, már most tudatom Kegyeddel, hogy Szoborányi pénzügyminiszternek (akivel jobb viszonyban vagyok mint Takács belügyminiszternek, és aki párttársam) már írtam is az Önnek juttatandó „Kultúra és Szabadság”-érdemrend ügyében. Addig is tartozásom csekély előtörlesztése gyanánt szabadjon Önt megajándékoznom a mellékelt arcképcsarnokkal. Amint látja, a szegény is képes a gazdagnak adni, mert, szerintem legalább, fődolog nem a pénz, hanem a szív. Kérem, hogy kedves nejét, K.-D. Olgát is szíveskedjék reám emlékeztetni, s természetesen W. Betty nagyasszonyunkat, ha látná, s maradok sírig hű Kolnai Aurélja