Kedves Kollega Uram,

köszönöm az április 4.-i levelét és az abban közölteket természetesen előjegyeztem.

Budapestről megkaptam a könyvszakértőm jelentését, analízisét, különböző statisztikáit, a cég 1938. és 1939. január elseji raktárfelvételét és ebből bizony pessimismusom erős alátámasztást nyert.

Beszélgetéseinkből és a mérlegből hiányzott a vagyonváltság 10.000- pengős összege, melyet figyelembe kell vennünk.

Ezen felül az adósok összegét nem lehet leírás nélkül tudomásul vennünk. A könyvszakértőnk írja: „… die Firma gibt ja selbst ca 5.000.- Dubiose zu, ohne sie in der Bilanz abgeschrieben zu haben. Sie werden aber viel mehr ausmachen, denn z.B. die Firma Novitas in Pressburg ist allein über P.4000.- schuldig und zahlt seit Sept. v.J.nicht. Zieht man noch die algemeine unsicheren Verhältnisse in Betracht so sind die Aussenstände mit 50% Abschreibung eher zu niedrig, als zu hoch geschätzt…”

Felülvizsgáltam címenként az évi eladást és meg kellett állapítanom, hogy a régi készletek eladása alig jelent valamit. Ez természetesen a jövőben még rosszabb lesz és ezért a készletek értékelésénél az általam már régen érzett és most ki is mondott 30.000.- pengőt felső határnak állítom. Én a könyvek tételenkint való értékelésénél ennél egy jóval alacsonyabb összeget hoztam ki. 23.980.- pengőt.

Sajnos figyelembe kell azt is vennem, hogy ez a mérleg a múlt évi havi c. 1850.- személyi költségek figyelembevételével készült, amikor a mai helyzetben a fizetések havi összege már 2560.- pengő, ami az egyébként is abnormális költségszámlát, ha az egyéb tételek nem változnak, 41.369.- pengőről 50.000.- pengőre emelheti.

Az én betekintésem szerint a vállalat a legutóbbi 10 évben annak ellenére passiv volt, hogy a kiadványoknál a legminimálisabb leírási követelményeknek megfelelhetett volna. Az évi tulajdonképpeni deficit így benn maradt az összegében alig, de értékében annál inkább csökkenő raktárkészletben.

Ha ehhez még hozzánézem, hogy ennek ellenére a kiadó a kölcsöntőkével szemben álló kötelezettségeinek eredmény nélküli működése ellenére szinte erején felül eleget tett, akkor szinte azt látom, hogy a kiadó tulajdonképen palástolt és óvatos liqidációval inkább értékei realizálásában, lásd Márai jogok /P.7260.-/, látta legközelebbi feladatás.

Ez mind természetesen csak a számokra vonatkozólag kritika, mert én ép a fokozott ismeretség alapján el tudom képzelni, hogy Ön milyen lehetetlen terhekkel vehette át a kiadót, hogy ez a burkolt liquidáció végeredményben talán az egyedül lehetséges politika volt.

De ezért, meg a Pantheon tegnap még kitűnő, ma már azonban rossz és holnap esetleg már veszélyes szellemi beállítottságáért, a részemről inkább előzékenység, mint annak elismerése, ha én jogokért, vagy Goodwillért értékelési felállításomban egyáltalán egy összeget felvettem.

A helyzet azonban az adatok alapján egyszerűen a következő: csökkenő forgalom, csökkenő raktárérték mellett emelkedő defizit és regieköltség, ezt kellene vállalnunk és ezért egy relátive nem jelentéktelen összeget kellene keleti irányba elmozdítanunk.

Nagyon nehéz és felelőségteljes lépés, melyet én csak abban az esetben vállalhatok, ha személyes megbeszéléseink során a megállapodás az én 30.000.- pengős készletértékelésemmel készült felállításom alapján történhet, vagy legalább is ennek közelében.

Sajnos ennek az Ön részére csak egyetlen előnye van, csak az, hogy a kiadója adósságainak ellenértékét, ha apósa a bankadósságot magára vállalja, vagy kifizeti, itt a külföldön jó valutában kaphatja meg.

A revisió nekem legfeljebb csak azt mutatta meg, hogy fikciók helyett a Pantheon ma alig ér meg többet, mint az Önök által nyújtott kölcsönök, azon felül, hogy a birtokosnak, bizonyos munkaalkami lehetőségeket nyújt.

Tudom, hogy nagyon kiábrándító ez a levél, de erre kötelezve érzem magam, hogy teljes nyíltsággal adjam meg a platformot, aminek alapján tárgyalásunk eredményre vezethet.

Egy nem feltett kérdésre azonban feleletet szeretnék adni: én a legtöbb értéket a meglevő és kész administrációban látom, melyre azt hiszem új és valami eredményt is ígérő új munkát is tudnék akasztani. Mert a mai produkciót csak további vegetációra látom alkalmasnak, mely az egy napon absolut bizonyossággal bekövetkező összeomlást megakadályozni nem tudja. Ez pedig csak attól függ, milyen mértékben és gyorsasággal arizálja a német befolyás „szép” hazánkat.

Őszintén megmondom, ebben a pillanatban nincs Magyarországról más ajánlatom, viszont ez csak rajtam múlik. Ha azonban egy absolut előnyös transakciót létrehozni nem tudok, akkor végeredményben nagyon szívesen fogok itt maradni, ami részemre sokkal kevesebb felelőséget jelent. – Ugyanekkor azonban készéggel kijelentem, hogy az általam felállított két értékelés között részemre egy gyors megállapodás és lebonyolítás lehetősége még mindig megvan.

Természetesen, hogy úgy könyvszakértőm, mint magam is a dolgot abban az esetben is a legteljesebb diskrecióval kezeljük, ha a transakció nem is jöhetne létre.

A közeli viszontlátás reményében szívesen köszöntöm: Dr. Kollár Kálmán