Igent tisztelt Kolléga Úr,

december 12.-i levelét köszönettel igazolom. Ha most válaszom egy kissé rövidebb lesz, magyarázza egyedül avval, hogy még a délelőtt folyamán Leipzigbe kell indulnom, ahol egy-két más üzleti ügyemmel kapcsolatban legalább egy hétig kell maradnom.

A december második felére tervezett magyar utamat elhalasztottam január második felére, amikor Budapesten Sömjént természetesen felkeresném. Kérem, informálja őt, hogy az egyelőre nem kötelező beszélgetéseinket folytatjuk, hogy ő nekem az üzlet életére vonatkozó felvilágosításokat megadhassa. Havonkinti forgalmi kimutatások a legutóbbi évekről, fogyási statisztikák az egyes kiadványokról, részletezett kimutatás a követelés és tartozásról, valamint eredményszámla és regiekimutatások azok a kívánságaim, amik nélkül ma már tovább aligha beszélgethetünk.

Ez azt jelenti: ez a levele részemre már a tárgyalási bázis közelségét jelenti.

A magyar viszonyokat azonban nagyon egyformán ítélhetjük meg és én nagyon aggódom, hogy aki ma Magyarországon kultúrával akar kereskedni, azt reményeiben csak csalódás érheti.

Ha Magyarországról visszajövök, akkor vagy itt, de talán Parisban is összeülhetünk, addig Ön apósával is előkészítheti az ügyet annyira, hogy tudja, milyen concessiót lehet tőle várni.

Én ezek szerint előbb mint január második fele, a dolgot döntésre juttatni semmi körülmények között sem tudom.

Mint ahogy én kötelezettség vállalás nélkül írom ezt az egyelőre nagyon elméleti közlésem, ugyanannyira természetes az Ön teljes szabadsága is.

Kívánok kellemes Karácsonyt és nagyon reménylem, hogy aztán januárban kellemes híreket tudok Önhöz eljuttatni.

Szíves köszöntéssel, híve: Dr. K. Kollár