Kedves Lacikám, én úgy veszem észre hogy a Tündér és folytatása körül a {Pantheon berkeiben némi komikus manővrírozás folyik, amennyiben nem nagyon tetszett azoknak akik olvasták, viszont ezt teljes őszinteséggel nem merik neked megírni és ezt az őszinteséget tőlem várják. Én nem is térek ki előle, de nem a fentebbi oknál fogva, hanem mert sokkal jobban szeretlek és nagyra becsüllek semhogy barátiatlan lelkiismertelenséggel hazudjak neked, amikor magad kéred, hogy minden szépítés nélkül írjak.

Mindenekelőtt tisztáznék egy félreértést. Én nem azt mondom, hogy azért sivár ennek az enervált nyárspolgár Pierre-nek (akit te következetesen írónak nevezel, de ez máshonnan nem is derül ki, csak onnan, hogy te annak nevezed) a családi élete, mert tündér lépett fel benne, hanem mert te annak írtad meg. Sivár, szürke, unalmas embereket is le lehet írni olyan izgalmasan, hogy az embert kiveri a veríték, de itt egy mégiscsak differenciált lelki kalandról derül ki, hogy legmagánabb magány, mely a közérdeklődés fényét nem bírja el. A téma bizony banális (tehát éppen az ellenkezője annak, amit számomra érthetetlen módon levelemből kiolvastál) mert hogy a jó Pierre kissé megunta nejét (amit nem csodálok, mert én már öt perc múlva meguntam őt) és kissé belehabarodott egy valóban csinos és gusztusos hölgyikébe (akit te egyszerűen letündérezel és a végén visszaküldesz oda, ahonnan nagyon valószínűtlen módon jött, a Vöröshegybe) ezt nagyon sokszor megírták már, úgyhogy ezzel a közkeletű házassági válság-történettel csupán handicapet adtál magadnak.

Hogy aztán az ügy még további kötetben folytatódik, azt egy nagyon kulturált és finomtollú szerző valóságos ízlésbeli eltévelyedésének tartok és elkeseredésemben már arra is gondolok, hogy nem valamely rossz irodalmi befolyás vagy a kritika szent hivatását meggyalázó hízelgők káros hatása alá került-e. Én kereken nem hiszem el, hogy helyes kritikájú és elfogulatlan embernek valóban tessék a kiagyalt cselekmény, melyet méghozzá teljesen agyonnyomnak az ilyen és efféle mély problémák, hogy: ki tud szebb nyakkendőt venni Pierre vagy Helén és ki tud elfogulatlanabbul beszélni a pincérekkel Helén vagy Pierre. (Mondd egyébként: mi jogosít fel arra a vérlázító gőgre, hogy egyszerűen bennszülötteknek nevezd az embereket. Miféle vicc ez?)

Noblesse oblige! Aki a két jelentéktelen embert írta, annak csak tessék annál legfeljebb jobbat de nem rosszabbat írni!

Salvavi animam meam.

Egyébről majd máskor.

Sokszor ölel {Kovács György|6798}