Kedves Dormándi László!

Párizs óta egyfolytában rendkívüli rumliban éltem, ezért csak most fejeztem be „Plus heureux que l’enfance” c. regényét. Nagy gyönyörűséget találtam benne. Kitűnő és sajnos mélyen igaz az elidegenedés ábrázolása. Amellett, hogy nem elsősorban cselekményes, elejétől végig feszült, izgalmas. Folytathatnám a dicsérő jelzőket, de ahogyan ismerem – erre nincs szüksége. Külön örömömet leltem abban, hogy szép nyelvét majdnem teljesen szótár nélkül értettem, élveztem. (Ez alig hihető ezek után, hogy milyen gyatrán beszélek – a francia nyelvtudásom egészen egyoldalú.) Szívből gratulálok tehát elhatározásához!

Remélem nyaralásuk jól sikerült!

Kedves lányának ígértem mutatóba a Pszichológiai Szemle egy számát – ma postára adtam.

Nagyon kellemes párizsi találkozásunkra szívélyességgel emlékezve, szeretettel üdvözli:

László Anna

Igen tisztelt 7931Dormándi Úr|1640}!

Örömmel közlöm, hogy Isten cimborája című novelláját szeptember 17-én 1815-kor közvetíti a Petőfi Rádió. Remélem, sikerül meghallgatnia. –

Horváth Lászlóval beszéltem, hazaérkezése után. Sajnos, a darabokról nem tudok jót írni. Nem tudtam megállapítani, hogy melyik az, amire kimondották a „nem”-et, mert nem találják a másikat sem. Mit lehetne itt tenni? Talán az lenne a legjobb, ha még van példány, nekem küldené el Dormándi úr a darabokat. Vagy még jobb lenne, ha új darabokat kapnék. Horváth László egyébként azt mondotta, hogy néhány évvel ezelőtt már közvetítettek Öntől egy vagy két kis darabot, egyfelvonásos-szerűt, de nem tudta megmondani, mi volt a címük.

Köszönöm a szép képeslapot, mindjárt be is ragasztottam párizsi albumomba.

Várom a darabokat.

Meleg szeretettel üdvözli

Lóránd Lajos