Kedves Dormándi Úr!

Januárban mindenki új életet kezd. Én is. Az építkezés (nagyjából) befejeződött, – igaz, még nem tudunk beköltözni, mert csurom víz az új fal, – de a küszöbön néha megállunk megcsodáljuk: jé, itt lakunk majd, valamikor? – Így tehát neki láttam restanciám feldolgozásának. Még az elmúlt év utolsó napjaiban – óriási késéssel – elolvastam a három újonnan küldött írását (Bábszínház – Cinkosok – Milliók a holdban.) A Bábszínház kitűnő írás, mély, sokatmondó. Nagyon megszerettem. Sajnos, azonban vizuális, nem való rádiójátéknak. Hasonló a helyzet a másik kettővel is. Mind a hármat átadtam Horváth Lászlónak. Azt javasoltam, hogy olvassák fel valamelyiket közülük. (Legszívesebben a Bábszínházat venném) – akár egy adásban, – kissé megrövidítve, akár pedig két-három részben, folytatásban.

Újra elolvastam a Csűrépítőket és a Farsangot. (Ezeket még 1963 óta tartom magamnál. Mindegyik tetszett most is, az újra olvasás során. De ezeket is kénytelen voltam átadni Horváthnak, mert van egy szigorú belső szabály: 30 percen alatti hangjátékot ők – az irodalmi osztály – adhatnak csak. Szomorúan le kellett róla mondanom.

Várok öntől alkalmilag újabb írásokat. –

A késedelemért pedig újból lenézését kérem. Hiszen csak most tanulok újra járni, mozogni, lélegezni, – ennyire víz alá nyomott bennünket ez az infernális építkezés. (Anna például 3 hónapja jóformán egy sort sem írt. Megjelent regénye – a Kortárs okt-nov-dec számában – és novellás kötete persze régebbi termék.)

Szeretettel üdvözli

Lóránd Lajos