Igent tisztelt Dormándi Úr!

Elég sokáig tartott, amíg választ tudtam adni a darabok sorsáról, de egyrészt, nekem is rengeteg volt a dolgom, a futó műsorokkal, külföldön is voltam, fel kellett dolgoznom az onnan hozott anyagot, év vége is volt, stb., stb. Egyszóval, sokáig tartott, amíg magam is el tudtam olvasni a darabokat és a Prévert-fordítást, – meg amíg megbeszéltem az illetékesekkel az ügyet.

Sajnos, a Csűrépítők kivételével negatív választ kell adnom. Az a döntés, hogy nem foglalkozunk műsorra tűzésükkel, nem tudnók műsorba állítani egyiket sem, nem megy, nem illeszkedik sehogyan sem a műsorunkba, sajnos, egyik darab sem. Nagyon kínos ezt megírni, de így van és jobb ezt barátian, kereken megmondani, mint hitegetni, áltatni az írót. – A Csűrépítőkkel kapcsolatban sem tudok nagyon konkrét „igent” vagy „nemet” mondani jelen pillanatban. Erre a döntésre még kis ideig várnia kell, de ott bizakodóbb vagyok.

A Prévert-verset átadtam az Irodalmi Osztálynak, azt a választ kaptam, hogy már megvan nekik más fordításban (Lehet, hogy el is hangzott.)

Most tehát intézkedését várom, visszaküldjem-e a darabokat? A „Csűrépítőket” (és a „Farsangot” is) itt tartom még, hátha kedvezőre alakul a helyzet.

Nem közhelyként írom, – higgye el, – arra kérem, küldjön nekem újabb írásokat. Olyan jellegűeket, mint a „Csűrépítők” (terjedelmében is ilyen jellegűeket.) Egyszerű cselekménnyel, kevés szállal, kevés szereplővel.

Még egyszer elnézését kérem a késedelemért. Kedves családjának s Önnek boldog új esztendőt, sikereket, jó egészséget kívánok. Várom válaszát és az újabb küldeményeket.

Meleg szeretettel

Lóránd Lajos