Kedves Barátom,

mulatságos szokásnak tartom, hogy csak úgy nekiülsz és időnként petyegtetsz néhány sort. – Ebben az őszülő városban hidd el, öröm számomra egy kicsit egy régi baráttal elbeszélgetni, hiszen az elmúlt évek majd minden barátomat leoperálták rólam és sajnos ez a folyamat nem ért véget. – Örömmel hallom, hogy megint kiadó lettél, remélem azóta nem ment ez az ügy vissza, szeretném, ha megírnád, hogy mi is lett ezzel és hogy mik a terveid. Nagyon szép dolog, ha meg lesz és büszke lehetsz rá. Egy francia kiadó. – Ottani barátaimról nem sokat akarok kérdezni, legfeljebb ha Áldor Péterékről írnál valamit, úgy tudom, hogy ők Délamerikába mennek, szeretném tudni, hogy milyen körülmények és auspiciumok közt voltak és mennek, Éva nagyon kedves munkatársam volt. Azt hiszem hülyék voltak Párisban is, mint Pesten. Meg akarom köszönni segítségedet a Régi Festészet és Szobrászat körül, talán egy nyugodtabb időben majd lehet velük valami kis boltot is csinálni. –

Talán egy nyugodtabb időben, hát bizisten jó lenne. – De ezeket az újságok is megírják, hát erről nem kell referálni. – Kiadói vonalon valószínűleg értesítést kapsz Pantheonéktól, arra az esetre, ha nem, és mégis érdekelne, hát meg kell írnom, hogy megalakult a Könyvhivatal, amelyik ugyan csak az Athenaeumot, Hungáriát, Franklint és Révait foglalja magába, de helyzeténél fogva döntő befolyása van az egész kiadásra, kötelező kalkulációt vezettek be, ami annyit jelent, hogy az eddigi 3.6 szorzószám helyett 2.3 szorzóval kalkuláljuk a könyveket és így lényegesen olcsóbb lesz az új könyv. Miután azonban még ilyen kiadvány nem jelent meg és a magánkiadók alig termelnek valamit, még nem állapítható meg, hogy nagyobb példányszám stb. révén milyen kihatással lesz a piacra. –

Mi magunk sem tudjuk, hogy mit is adjunk ki, nemcsak mert nem tudjuk, hanem mert a piac jelenleg részben a várható árleszállítás miatt, meg egyéb általános okok miatt is igen gyenge és most még inkább áll az a régi bemondás, hogy Magyarországon nem vesznek, hanem csak eladnak könyveket. – Persze nem mi vagyunk az eladásban a legügyesebbek. Mindezeknek ellenére csillagos könyveink sorát egy Lukianosszal fogjuk rövidesen gyarapítani, legyen valami örömünk is és művészeti kiadványainkat egy Új Szobrászattal, /magyar anyag/ mert végül még optimisták is vagyunk. –

Persze a párisi kirándulást elbaszták, helyette volt néhány jó nap a Balatonon. – Ez is szép, de cseréltem volna. Hát istenem. Magánélet jóformán zéró. Néhány kávéház, jó duma, kevés pénz, kis idegesség. – Tulajdonképen legjobban otthon szeretünk lenni, Médi kutyánkkal. Magda sokat dolgozik, Libressoban és emellett vöröskeresztes nővér, Alice sógornőd mellett, akit nagyon megszeretett. Kár, hogy nem jöttél néhány napra Pestre, úgy azért mégis sokkal könnyebb ezekről motyogni, mint gépelni. –

Milyen a készülő könyved, miről szól?

Ezt főleg azért írom, hogy le ne szokjál erről a szép tulajdonságról, hogy tartod velünk az írásbeli kapcsolatot.-

Ölel szeretettel: Ödön