Kedves Barátom,

köszönöm leveledet. Miután azt írod, hogy most következő szombaton valószínűleg útra kelsz, expressz küldöm válaszomat, hogy idejében megtaláljon.

Mellékelem a Pantheon számára azt a hivatalos levelet, melyben, a megbeszélt feltételek mellett, átadom a képeskönyv összes jogát. Miután nem ismerem a vevőt, én a jogokat a Pantheon -ra adálom, azzal a kikötéssel, hogy a vételárért is a Pantheon felelős. Ez így egyszerűbb és kellemesebb. Ti aztán, a mellékelt levél birtokában, továbbadhatjátok részesedésemet a vevőnek.

A vételárat nagyon kérem, ha csak lehet, 1931. június 1.-én egy összegben, - ha nem, úgy a leveledben említett két részletben kifizetni. Az előző esetben kérlek, hozd magaddal ezt a összeget – az utóbbi esetben az összeg felét (1700 pengőt) kérem most június 1.-én párisi címemre átutalni, vagy ha lehet, magaddal hozni – a hátralékos 1700 pengőt pedig kérem számomra 1931. július 15.-én a Pantheon pénztára által kifizetni – akkor már Budapesten leszek és személyesen fölvehetem.

Amennyiben a júniusi részletet utalják, úgy kérem, hogy feltétlenül az előző levelemben megadott névre {(A. G. de M.)|1989} címezzék, különben nem tudom itt a banknál felvenni. De egyszerűbb, ha lehet, hogy magaddal hozod.

Miután az az összeg júniusi esedékességeim kiegyenlítésére szolgál, ezért kérem, hogy a Műsoron kívül hátralékos 200 pengős honoráriumát szíveskedjél számomra átutalni – még ha 1000 példány nem is fogyott el – mert számomra az most jelentős összeg. Előre is köszönöm. – Ami azt jelenti, hogy „ezáltal minden anyagi természetű elszámolásnak köztem s a Pantheon között vége van”, azt természetesen a jelenre értettem, s ha lesz még valamim, amit kiadni érdemes, szívesen biztosítom a Pantheon -nal az elsőbbségi jogot. Azt hiszem azonban, nem nagyon lesz, - legalább is nem egyhamar. Egyéb oka, hogy a dolgaimat minden tekintetben lezárni (legalább időlegesen) s rendezni akarom az a csalódás, melyet az irodalmi élmény keltett bennem. Erkölcstelennek tartom azt az irodalmat, mely egy életfölötti szférába emeli a gondolatot – s minután másegyéb feladata az írásnál nem is lehet, a magam számára le kell vonnom ennek a felismerésnek konzekvenciáit. E tisztátalan és erjedő időben (nem először int meg ez) az író vagy beadja derekát a kor politikai követelményeinek, vagy hallgasson el. Az utóbbit választom, - s ez egyik oka, hogy minden irodalmi függőségemet likvidálni iparkodom.

Hogy az Idegen emberek propaganda kiadása elfogyott, azt természetesnek találom, mert a regény rossz. Olcsó is, rossz is, még ennek se legyen sikere?

Mi most csütörtökön a Loire mellé utazunk egy faluba s pünkösdön át ott maradunk. Keddre, legkésőbb szerda délre visszaleszünk. Mindenesetre írd meg kérlek, ha megérkeztél, pneumatique-en címeteket. Ami szabadságomat illeti, az eredeti programom mellett maradunk: legkésőbb június 10.-én utazunk el innen, Avignon és Marseilles-n át (megállásokkal) a tengerpartra. Ott maradunk egyhuzamban négy hetet. Hogy hol, az még bizonytalan. Szó van St.Raphael s Toulon között egy egészen kis helyről (Lavandou), melyet ajánlanak, de ezt nem ismerem; ha ez nem felel meg, úgy átmegyünk a kipróbált Juan-les-Pins-be. Mi mindenesetre nagyon örülnénk, ha velünk tartsz. Nekem nincs egyéb programom, mint 4 hétig teljesen mozdulatanul maradni valahol. Ha ez téged untat, amit miután megértek, csinálhatunk úgy, hogy június 10.-én együtt leutazunk a Riviérára (kiszállással Avignonban, Marseilles-ben) s a tengerparton maradni, amíg kedved tartja, aztán Ventimiglia-[?] át egyenes utad van Minánóba, vagy hazafelé. Én őszintén fogok örülni, ha együtt lehetünk, mindenesetre gondold át jól, mert valószínűleg Te is rászolgáltál szabadságodra s alaposan és kedved szerint kell kihasználnod.

Lola már nem ír Olgának, mert remélni, hogy hamarabb láthatja, mintsem a levél odaér. A viszontlátásig kézcsókjait küldi s mindkettőtöket szeretettel üdvözöl

Márai Sándor