Kedves Barátom,

engedd meg, hogy úgy Lolához, mint hozzám intézett leveleidre egyszerre válaszoljak, sőt mindkettőnk nevében, mert – elismerve jószándékodat – ebben a kérdésben mégis az én válaszom az aktuálisabb.

Ajánlatomat változatlanul fenntartom: 3500 pengőért, s a már eddig teljesített fizetés ellenében, eladom a képeskönyv részesedését [?], a magyar jogot beleértve. Engedd megjegyeznem, hogy nem tartanám méltányosnak, a levonásba hoznád azt a 250 pengőt, melyet a berlini útra előlegeztél. Én Berlinben nem szórakozásból mentem, hanem a képeskönyv miatt, semmi más dolgom ott nem volt, s a 250 pengőre a magaméból ráfizettem, hiszen csak a vasúti jegy 200 pengő, de a ráfizetést soha nem jutott eszembe felszámolni. De még ha úgyis vesszük, akkor is ezzel a 250 pengővel felföllebb ¼-ed része terhel engem, a ¾-ed része a képeskönyvet terheli. Ez azonban mellékes körülmény, s ezen ne múljon a megállapodás. Ha ragaszkodsz hozzá, úgy vágjuk ketté ezt az összeget, s én leengedek a vételárból 100 pengőt. (3400 pengő.)

Utolsó levelem óta alaposabban átgondolva a dolgot arra a meggyőződésre jutottam, hogy számomra az egyetlen kellemes és előnyös elintézés, ha fixre el tudom adni részesedésemet. Persze, nagyon kellemetlenül érintene, ha a vételárat részletekben kapnám meg, mert a dolog természetéből következik, hogy elaprózódik a pénz, nincsen belőle semmim. 3400 pengővel egy tételben én sokkal többet tudok kezdeni, mint ugyanezzel az összeggel három, vagy négy tételben. Ezért, ha csak egy mód van reá, szeretném a vételárat a szerződés megkötése után egyszerre kézhez kapni. Ezt bizonyára megérted. Ha ez végképen nem megy, a következő megoldási ajánlatom:

1.) Kérd ügyvédem (dr. Jetts Gyula, Bpest, V.Vilmos császár út 78. III. em. – Pesti Hírlap) kezéhez június 1.-én befizetni 1400. pengőt.

2.) Ugyanoda ez év július 1.-én 1000 p.

3.) Ugyanoda ez év augusztus 1. 1000 p.

3400 p.

dr. Jetts intézi a pénzügyeimet, a pénz tehát mehet rajta keresztül, hiszen fizetéseimet is ő veszi fel. Jobb szeretném persze ezt az ügyet a Pantheonnal elintézni, úgy, hogy a szerződés aláírásakor a Pantheon levelet intéz a fönti értelemben ügyvédemhez, értesíti, hogy a jelzett dátumok alkalmával a pénz a Pantheon pénztáránál rendelkezésre áll. Hogy őszinte legyek, a szerződést is szívesebben kötném a magánszemély helyett a Pantheonnal, - bár fogalmam sincsen, ki az, akit részesedésem iránt érdekeltetned sikerült?

Nagyon kérlek tehát, ha egy mód van reá, intézzük el ezt a ügyet a fönti (lehetőleg egyszeri kifizetéssel) értelemben. Számomra az a legjobb megoldás, mert se módom, de időm nincsen [?] hozzá, hogy a képeskönyv további esélyeit megjátszam.

Mellékelten küldöm vissza az aláírt egyezséget. Ezzel tehát köztem s a Pantheon között minden követelés kölcsönösen megszűnt. Kérlek, légy olyan jó, s juttasd vissza hozzám a mesekönyv költségeinek fedezetére adott 400 p.-ős váltót. S nagyon hálás lennék, ha ez alkalommal módod lenne kiutalni a Műsoron kívül hátralékos 200 pengős honoráriumát – (lehetőleg postautalványon, párisi címemre, A. Grosschmid de Mára névre, mert papírjaim e névre szólnak s másként felvenni nem tudom) - egyrészt, mert nagy szükségem van reá, másrészt, mert ezáltal mindenféle anyagi természetű elmaradásnak a Pantheon és közöttem vége van.

Terveim időközben annyiból változtak, hogy szabadságomat, sajnos, előbb kell kivennem, mint gondoltam, mert kimerültségem tökéletes, ha így megy tovább, hamarosan munkaképtelen leszek. Teljesen kész vagyok. (Kb. mint tavaly ilyenkor.) Ezért úgy határoztam, hogy június első napjaiban megyek szabadságra, még nem tudom, hová, valószínűleg a tenger mellé egy provence-i faluba. Négy hétig teljes pihenésre van szükségem, különben nem megy a dolog tovább. Ha Olga csakugyan 8.-án érkezik, úgy 10.-én utaznék, hogy még láthassuk, esetleg Veled együtt, ha csakugyan rászánod magad. Tovább nem tudom halasztani a várakozást, a lap miatt sem. Július közepén leszek otthon, s miután nincs még lakásom, egyidőre kiköltözöm a szigetre, ha meg tudok állapodni a hotellel.

Nagyon kérlek, intézd el számomra a fenti értelemben a dolgokat s mindig lekötelezett híved marad: Olgának kézcsókjait küldi

Márai Sándor