Kedves Dormándi László, -

köszönöm, hogy elolvasta kéziratomat. És azt is köszönöm, hogy megírta ezt a kedves levelet nekem.

Sokat gondolkoztam azon, amit nekem tanácsol. Meg vagyok győződve arról, hogy igaza van. Mert másképen hogy adathatnám ki Pesten az írásaimat és hogy kereshetnék pénzeket? S bár ugy hittem nagyon szeretném mindezt megérni, most lassanként rájövök arra, hogy ez nem is olyan fontos nekem. Mert nem bírok egyebet írni. Csak ami bennem van, amit érzek, ami körülöttem az élet. Biztosan nincs igazam. Mégis csak megmaradok magamnak. És majd ha készen leszek egyszer azzal, ami most jár a fejemben, hát mégiscsak megmutatom magának.

Kérem a kéziratot juttassák el Reményik Zsigmondhoz. Nem akarok más kiadónál próbálkozni. Hiszen, ha értelmét látta volna a dolognak, maga is kihozta volna. Miért adná ki másvalaki?

Január végén Pesten leszek. S ha akkor lesz erre ideje, hát beszélhetünk személyesen.

Addig is szívélyesen üdvözlöm és köszönöm a fáradozását. Hegyi Ilona