Kedves barátom,

Sietve válaszolok 21.-én kelt leveledre, mert így talán még Párisban utól is ér. Nyomban nekiláttam, hogy Látóhatárt szerezzek neked, ami azonban nem olyan egyszerű feladat, mert itt nagyon kevés példány kerül forgalomba, mindet kiküldik külföldre, s így rendes úton nem is sikerült kapni egyetlen példányt sem. Viszont merész elhatározással felhívtam Beöthy Ottót /alias {Salgó Ottó/, akinek van egy ilyen célokat szolgáló hivatala: Magyarok Világszövetsége. Tegnap megígérte nekem, hogy akár a föld alól is szerez neked 10 példányt, s még a mai nap folyamán el is küldi. Nem sikerült vele ma beszélnem, s így nem tudom, valóban el is küldte-e, de felteszem, hogy ellenkező esetben értesített volna. 2-3 példányt biztosan postára tett, s azok hamarabb lesznek nálad, mint a támpéldány. A következő számokra már Beöthy előjegyeztetett téged, s azokat rendben meg fogod kapni.

Mint írtam neked, szeptember közepén 16-18 táján tervezem párisi érkezésemet, s azért mégis csak remélem, hogy ott talállak. Férfiasan megvallom, hogy semmi dolgom sincs sem Párisban, sem Londonban, s csak azért megyek, hogy néhány emberrel találkozzam. Veled, Fejtővel, Palival, Szász Bélával, esetleg Koestlerrel – ez minden célja utamnak. Így nagyon hiányolnám, ha nem lennél Párisban. Írd ezt meg nekem, s esetleg fordítok a dolgokon, s előbb Londonba megyek, s onnan Párisba, ha akkorra biztosan vissza lennél.

Újság egyébként nincs, ősszel megjelenik nagy Telekim, s még most imprimálom az utolsó részeket – 66 ív lett! A te könyved úgy tudom a jövő év második negyedére van tervbevéve, de ez nem hiteles értesülés. Amerikát nem tiszteltetem, mert nem szeretjük a Goldwatereket, de Olgának viszont csókoltatom a kezét, s ha látod esetleg Lesznai Annát /246, Lexington Avenue, New York 16/ akkor mondd meg neki, hogy csókolom és a könyve folyamatban van. Ez minden érdeklődésem Amerika iránt. A viszontlátásig, sok üdvözlettel Horváth