Kedves barátom,

szégyen ugyan, hogy csak most köszönöm meg A hórihorgas és a köpcös megküldetett példányát, de akkor akartam írni, amikor már el is olvastam. S erre csak most tudtam időt szakítani. Régen nem olvastam tőled semmit, s úgy találom, hogy azon az alaphatáson kívül, amelyet rád, úgy érzem, ifjúkorodban Knut Hamsun gyakorolt, s máig is megőrzött, rendkívül sokat fejlődött íráskészséged, írói diszciplinád és úgy mondanám: mélyről fakadó fölényed. Egy ültömben, Budapestről Balatonszepezdig elolvastam, s bár áporodott meleg is volt a vonatban, egy percre sem álmosodtam el. Persze egészen mérvadó azért nem vagyok, mert bizonyos elfogultsággal és fokozottabb érdeklődéssel olvasom a te írásodat, de azért ez mégis objektív mérték.

Nem szándékoztok idejönni? Én egyelőre nem utazom sehova, pedig még bele sem kezdtem valami nagyobbszerű munkába. Teleki könyvemnek nagy a visszahangja, még a Times Lit. Suppl. is írt róla majd egy oldalas cikket. Barátaink körül sok újság nincs. Lesznai Anna van itt, s még hat hétig marad. Sok szeretettel beszélt rólad, s Olgáról is. Sinkó Ervin is itt van, s Tábori Pali. Nagyon divatba jöttünk a kinti magyarok között. Ignotus Pali is járt itt, sőt még a felesége is.

Még egyszer, nagy örömmel gratulálok a könyvhöz és köszönöm kedves figyelmedet. Olga kezét csókoltatom /feltéve, ha otthon van/, s Jutkáékat üdvözlöm /nem is szólva Marieról!/ Téged igaz barátsággal üdvözöllek. Horváth