Kedves barátom,

Sajnos az én párisi utazásomból nem lett semmi. Annyira elhúzódtak otthoni dolgaim – két könyvem is egyszerre került nyomdába, s azt el kellett készíteni, hogy egyelőre le kellett mondanom róla, bármennyire fontos is lett volna nekem, amit ott a könyvtárban végezhettem volna. No de, que faire? Csak idáig jutottam, Bécsig. A nagy könyvem, az „életmű” szeptemberre jelenik meg, s remélem tudok neked belőle küldeni, mert megjelenésekor a szerzői tiszteletpéldányokat szabad kiküldeni, különösebb engedély nélkül is. Egy szívességre szeretnélek megkérni, s remélem nem nagyon terhes neked. Szabolcsi Bence és a felesége utaznak ki Párisba e hó vége felé /azt hiszem 23.-án/ és persze nagyon kevés a pénz, amit az IBUSZ ad nekik. Mellékelek egy 30 dolláros csekket és kérlek, ha jelentkeznek nálad, add át nekik. Még az is lehet, hogy Belgiumból /alighanem egy Dille nevű útról/ érkezik pénz hozzád ugyancsak az ő számukra, s kérlek, légy szíves azt is magadnál tartani, amíg majd ők jelentkeznek érte.

Egyébként azt hiszem nincs is semmire szükségük, s nem fognak terhelni semmivel – hiszen ismered őket. Most vannak először Párisban, s ezért majdnem irigylem őket.

Otthonról elég kellemes híreket kaptam ide. Bár nem volt amnesztia az április 4.-i felszabadulási évfordulón, mégis néhány 1956-os elítéltet szabadlábra helyeztek, s így remélhető, hogy ez a folymat nem is áll meg, s talán ez év folyamán valóban szabadlábra kerül mindenki.

Ne haragudj, hogy terheltelek előzetese hozzájárulásod nélkül ezzel a dologgal, s Olga kezét csókolva, maradok sok szívélyes üdvözlettel és régi barátsággal