Kedves barátom, régen készülök ismét neked írni, de oly rengeteg dolgom és bajom akad mindig, hogy alig jutok egy-egy perc szabad időhöz. Most már hónapok óta megint a feleségem egészsége körül vannak a legnagyobb bonyodalmak, ebben az évben már kétszer operálták, mindkét ízben elég súlyos állapotban, s alig 2 hete hogy megint hazajött a szanatóriumból. Most itthon folytatják a kötözését, s bíztatnak vele, hogy ezzel most már végleg befejeződött az egész dicsőséges ügy. A tüdeje teljesen rendben van, s ami még folyik, az valami műtét-technikai dolog, aminek folytán a seb nem akar, vagy nem tud begyógyulni. Szóval neki szegénynek rengeteg szenvedése, nekünk meg ugyanannyi izgalom jutott a dologból. S miután az élet amúgy is ad elég izgalomra okot, tehát ez a ráadás persze nem nagyon kívánatos.

Szíves engedelmeddel mellékelten küldöm a legutóbb említett hitelesített felhatalmazást és kérlek, hogy a vonatkozó láncot vedd magadhoz és tartsd magadnál. Előre is nagyon köszönöm kedvességedet és kérlek, hogy írd meg mi kiadásod volt rá.

Itthoniakról lényegében semmi újat nem tudok írni. Minden megy nagyjából a régi úton, egy-két helyen kicsit nehezebb a helyzet, mint volt, de alapvető változás körülbelül egy esztendő óta nemigen tapasztalható. Persze sok a bevonult, de nem olyan értelemben, mint a múlt világháborúban volt. Káldor, Péter András, Török Sándor és még igen sokan szolgálnak. Én is be voltam híva, de két nap után leszereltek, s egyelőre itthon vagyok. Rengeteget dolgozom és még egyelőre tudok, s van mit. Grill rengeteg munkát ad és rengeteget produkál. Körülbelül 50-60 könyv jelenik meg évente, s ezek legnagyobb részt 50-60 ív terjedelmű jogi könyv. Ennek a Herstellungja ma még nagyobb probléma, mint ezelőtt, mert alig van papír, alig lehet nyomdát, könyvkötőt kapni, mindenki nyakig van munkával. Bizonyára hallottál róla, hogy mostanában jelent meg egy rendelet, amely a három pengőnél olcsóbb könyvek terjesztését igyekszik részben mennyiség, részben színvonal tekintetében bizonyos korlátok közé szorítani. Ez elsősorban a Palladis üzletét fogja veszélyeztetni, mert aligha hiszem, hogy sikerül nekik a további megjelenésre az engedélyt megkapni. A tankönyvek terén is bizonyos megszorítások vannak, mert a minisztérium kijelöli azokat a kereskedőket, akiknek szabad tankönyvet árusítani. Faragó, Győző, Magyar, Fischer stb. nem szerepelnek a kijelöltek között. Persze arra is számítani kell, hogy ez a kijelölési elv esetleg majd más vonatkozásban is érinteni fogja a szakmát, bárha ebben a pillanatban még nincs szó róla, vagy legalább is nem hallatszik semmi. Pantheonod továbbra is nagyon szépen dolgozik és nagyon szép sikereket ér el. Igazán soha sem hittük volna Sömjénről, hogy ilyen remekül megállja a helyét. Nagyon sír most már utánad és nagyon szeretné, ha te is itt lennél, mert úgy látszik túl nagynak érzi a felelőséget. Továbbra is nagyon kedves és rendes, igen jóban vagyok vele. Igaz viszont, hogy jóformán ő az egyetlen a szakmában, akivel olykor-olykor összekerülök. Juhász Vili most az Újság külpolitikai rovatát vezeti. Ágai már nem szerkeszti a lapot, csak tulajdonosi minősége maradt meg. Legtöbb idejét most már a Béta kiadónak szenteli, ahol – úgy látom – lassanként háttérbe szorítja Földit és nagyrészt maga intézi a szellemi irányítást. Az elmúlt évben nagyon szépen prosperáltak, s igen eredményesen dolgoztak. Ez persze nem kis részben Vili érdeme, aki jóformán egyedül válogatta ki a kiadásra szánt könyveket. Különben ő maga is írt egy nagy könyvet: Nagy hódítók a címe és igen érdekes, komoly és bátor munka. Ha Isten segít, jövőre nekünk is ír egy nagy könyvet. Ő különben ugyan olyan, mint volt, nagyon rendes, nagyon kedves és most is rengeteget dolgozik. A Dante féle Lexikon munka is folytatódik, Erdős kitartása igazán imponáló. A szakmában más érdekes nem igen akad. Azt bizonyára tudod, hogy Keéri-Szántó már semmi szerepet sem tölt be, s a helyé egy dr. Exner nevű úr foglalta el, aki az Egyetemi Nyomda ügyésze volt. Nekem az a gyanúm, hogy a kijelölési rendszer az ő ötlete volt, de ez csak egyéni véleményem. Tudni nem tudom. Rózsavölgyi továbbra is dolgozik, a vezetősége változatlan. Franklin szintén, Révai, Athenaeum teljesen átalakult. Kovácsék, Komor Andrásék, akiket gyakrabban látok nem panaszkodhatnak. Ebből a körből csak Balla Frici vesztette el az állását, de egyelőre még bejár, mint tanácsadó. Kner Berciről csak elég távoli hírek vannak, de tudom, hogy igen nagy sikerei vannak, s anyagilag is nagyon jól megy sora. Persze most jóformán semmi hír sem érkezik róla, már hónapok óta. A múltkor egy ízben említet Reményik ügynek azóta akadt egy-két követője is. Elsősorban Horváth Béla, aki egyébként ezelőtt is őrült volt, s most teljesen elvesztette a fejét. De akad még néhány kevésbé érdekes alak is. Gáspár Zoltánt gyakran látom – ő változatlanul rendes és értelmes. Szinte öröm az embernek, hogy még van ez is.

Nem tudom hallasz-e néha Némethékről, Fejtőről – én itt semmit sem tudok róluk. Banditól hónapokkal ezelőtt kaptam levelet Cassyból, de azóta semmit. Hallom nagyon foglalkozol a hazajövetel gondolatával, s nehezen tudsz elhatározásra jutni. Azt is tudom, hogy ilyesmibe nem lehet és nem szabad beleszólni, s nem is tudnám, hogy jólélekkel milyen tanácsot adnék, ha nekem kellene helyedben dönteni. Tudom, hogy nem könnyű otthagyni mindent a bizonytalanságban, viszont az itthonlétnek is megvannak – az érzelmi résztől el is tekintve – a maga nagy előnyei. Mindenesetre olyan a helyzet, hogy ha érezni is sok tekintetben a háború következményeit, eddig még nem fáztunk és nem éheztünk, s volt és van annyi cigaretta, amennyit csak akarsz. Az életlehetőség tehát megvan, s így nem oktalan hazajönni, de viszont az sem egyszerű dolog, hogy ottmaradjon minden holmid, aminek hazaszállítására nyilván nem lehet gondolni. Én azt hiszem, a te helyedben azt tenném, amit eddig tettél: tartózkodni az akciótól s kivárni, hogy mi az, amit valóban tenni kénytelen az ember. Ilyen nyugtalan világban legokosabb, ha senki nem avatkozik a saját sorsa intézésébe, hanem valóban a külvilágra hárítja a felelősséget. Én a magam részéről, s bizonyára velem együtt még néhányan, nagyon örülnénk neki, ha itt lennél – de ez legfeljebb csak jó érzés lehet neked és nem érv. Remélem azért, így is, úgy is belátható időn belül mégis csak lehet majd találkoznunk. Ez minden szempontból kellemes lenne.

A hölgyek kezét csókolom /már az hiszem Jutkát sem lehet máskép, mint kézcsókkal köszönteni/, s téged pedig barátsággal üdvözölek. Horváth