Kedves barátom,

másfél esztendeje idestova, hogy utoljára beszéltem veled, s azóta csak közvetve hallottam rólad híreket, bár én igyekeztem közvetítők útján veled érintkezésbe lépni. A Pantheon útján is küldtem neked egy levelet, de hallom Sömjéntől, hogy az általa írt levelek egymásután visszaérkeznek, mint „nem továbbíthatók”. Megpróbálom tehát a közvetlen utat. Gondolom érdekel, ha nagyjából beszámolok neked arról, hogy mik a tapasztalataim ezalatt a másfél esztendő alatt, s általában, hogy milyen itt a helyzet, mit művelnek közös barátaink, s hogy sikerült valahogy megint kicsit egyenesbe hozni a magam életét. Miután tőletek elköszöntem, kissé hosszas kalandozás után visszautaztam Guébriantba, s ott vártam meg, amíg itthonról megküldték a vasúti jegyeket, mert arra már sehogysem telt a pénzemből. A jegy az utolsó percben futott be, s így 5 napos utazás után, 14-szeri átszállóval augusztus közepén érkeztünk meg Pestre. A feleségem aránylag elég jól bírta az utat, s csak annyi baj történt, hogy München után rányitották a vasúti fülke ablakát, megfázott és megint erősen visszaesett a betegsége. Ahogy hazaértünk bevonult a budakeszi szanatóriumba, s onnan csak akkor ment el, amikor átvitték egy pestújhelyi kórházba, ahol két részletben végrehajtottak rajta egy igen súlyos bordaműtétet. Rettentő nehéz és súlyos időkön estünk át, s őt szegényt nagyon megkínozták, de hála Istennek teljes eredménnyel, mert júniusban visszament Budakeszire, s onnan szeptember 1.-én már mint gyógyultat engedték el. Azóta kivettem egy lakást a Németvölgyben, s most már 3 hónapnál hosszabb ideje lakunk itt. Dusi teljesen jól van, láztalan, negatív, lassan kezdi kiheverni ezt a szörnyű 30 hónapi betegséget. Még persze nagyon kell vigyáznia, de mégis vezeti a háztartást, fenn van, néha-néha még egy moziba is kirándul, szóval kezd megint emberi életet élni. Én magam, mikor hazajöttem elkezdtem munka után szaladgálni, s mindjárt kaptam egy fordítást. Utána, múlt év szeptember végén ideiglenes megállapodást kötöttem a Danteval, s 3 hónapig utaztam nekik a vidéken s utána igen rondán viselkedtek, amint ezt tőlük várható is volt. Nagyon rendesen és eredményesen dolgoztam nekik, s miután előzetesen az volt a megbeszélésünk, hogy az utazás befejezése után kapok náluk állandóan munkát, esetleg elhelyezkedést is, egyrészt becsaptak kisebb összeggel az elszámolásnál, s azóta egyetlen egy munkát sem kaptam tőlük. Decembertől március végéig lógtam a levegőben /s ugyan erre az időre esett Dusi állapotának legsúlyosabb korszaka is/, s jóformán kizárólag Sömjén hihetetlen rendességének köszönhettem, hogy valahogy, nagyobb bajok nélkül átvészeltem a dolgot. Kaptam tőle egymásután 3 fordítást, egy Jules Romains, egy Salten, s aztán egy Rawlings könyvet. Március végére sikerült ideiglenes megállapodást kötnöm a Grill Károly céggel, ahol azóta is állásban vagyok, s mondhatom, hogy igen rendes és jó helyre jutottam. Talán ismered Csató Sándort, aki a cég egyik főnöke, s akivel együtt dolgozom. Igen rendes és értelmes ember, s nagy meglepetés számomra hogy ez milyen óriási méretű vállalat. Fő területe persze a jogi könyvek kiadása, de foglalkozik újabban megint szépirodalommal is. Eddig, mióta ott vagyok, 5 szépirodalmi kiadvány jelent meg, s közülük négynek igen szép sikere volt. Lassan a jogi kiadványokba is beledolgozom magam, s most már ott tartok, hogy körülbelül havi 750 pengőt keresek, ami jelenlegi életmódunk mellett ha nem is bőséges, de mindenesetre teljesen gondtalan megélhetést jelent. S mellette is van még itt-ott valami keresetem. Szóval mindebből csak az az érdekes, hogy 1941-ben még volt rá mód, hogy különösebb kunsztok nélkül existenciát teremthessek magamnak, s dolgozhassam eredeti szakmámban. Ez ott kint, mikor beszéltünk a lehetőségekről, sem te, sem én nem tartottuk lehetőnek. De tovább megyek ennél is: minden szempontot figyelembe véve azt kell mondanom, hogy itt paradicsomi a helyzet. A levegő persze tele van feszültséggel és bizonytalansággal, de hol van máskép? Mindenki végzi a dolgát, s nagyon kevesen vannak, akiknek nincs mit végezni. Sömjén nagyon szépen és rendesen dolgozik s az eredményei minden tekintetben kielégítőek. Nagyobb forgalmat csinál, mint a cég fennállása óta bármikor /persze sortimentben/. Nagyon értelmesen és ügyesen dolgozik, ötletes, mindig kitalál valami új dolgot és határozottan emelte a Pantheon reputációját. Juhász tovább dolgozik az Újságnál, s meg van még a Dante-Lexikon munkája is. Ezenfelül félig-meddig ő vezeti a Béta kiadót, amelyet Földi Mihály bevonásával felelevenített az Újság. Havonta hoznak 1-1 könyvet, s Vilinek komoly nagy sikerei vannak. Képzeld el, hogy megkeres 8-900 pengőt havonta! Te tudod, hogy ez nálunk mit jelent. Egyébként jól van, s nagyon gyakran vagyok vele. Két ízben is katona volt, nem is egészen egészséges /cukra van/, de azért sokkal bizakodóbb és derűsebb, mint az elmúlt években volt. Kovács Gyuriról biztosan tudsz közvetlenül is, de azért annyit még megírok neked, hogy igen jól megy a dolguk, csak Sophie anyja miatt vannak jogos aggodalmaik, mert lehet, hogy el kell mennie eddigi lakhelyéről. A szakmai területen különben jóformán semmi változás nincs, kivéve az egy Athenaeumot, amely teljesen megváltozott, s a régi emberek közül csak Sárközi van már ott. Franklin, Révai /Bókay János a vezérigazgató/, Singer és Wolfner, Dante, Palladis, Rózsavölgyi, mind maradt a régi. Az Egyesületből Szántónak menni kellett /miután Révaitól is elküldték/, s most Jellen az elnök. De más lényeges változás sehol nem történt. Egyéb közös barátaink: Balla Frici állása változatlan és szilárd. Prittyék jobb helyzetben vannak, mert Gábornak igen jó állása van egy gyógyszervegyészeti gyárban. Komor András még a Franklinnál van, Molnár Ákos írogat gyalázatos könyveket… Szóval folyik rendes medrében, mintha mi sem történt volna az élet. Persze azért egy-két dolog történt és történik, de mégis azt kell mondanom, hogy viszonylag Isten csodája, hogy így van, ahogy van. Persze az ember állandóan érzi a teljes bizonytalanságot, s nem tud és nem mer messzebbi időkre terveket csinálni, de megtanulta viszont élvezni az egynapos és két napos nyugalmat is. Történtek persze olyan meglepő és nem örvendetes dolgot is, mint például Reményik Zsiga hihetetlen pálfordulása, s nem ő az egyetlen, de ezek még elszórt és feltűnő jelenségek, s nem lettek rendszerré. Márai például ugyanolyan seszínű igyekszik maradni, mint az utóbbi években. Lolával boldogan él együtt, s azt hallom megint gyerekük lesz, de azért kisebb gesztusokkal igyekszik „fedezni” magát, minden eshetőségre. Mindent egybevéve, azt kell mondanom, hogy – tekintve azt a súlyos helyzetet, ami kint előadódott, Dusi betegsége folytán – igen szerencsés megoldás volt az, amit választottunk. Egyelőre, még ennivalóra sem panaszkodhatunk, habár persze sok területen érezni a megszorításokat. Végeredményben minden van, csak valamivel csekélyebb bőségben, mint régen. Persze autóforgalom csökkentés, kávé és tea teljes eltűnése, s néhány más hasonló kisebb dolog mutatkozik, de távol van attól, hogy elviselhetetlen legyen. Biztosan jelentősen könnyebb és jobb, mint ahogy ti éltek kint. Persze nagyon, nagyon szeretnék hírt kapni tőled és közvetlenül hallani, hogy mit csináltok, mik a terveid, s a lehetőségeid. Ha módodban van néhány hónapra hazajönni, akkor csak rábeszélhetlek erre. Mindenképen nagy pihenés lenne számotokra. Egy szívességre is szeretnélek megkérni. Hívasd fel Strém lakását telefonon. Most a nővére lakik a lakásában. Az ő emeleti padlásszobájukban van egy nagy csomag, amiben a feleségem ágyneműje és egy bundája van betéve. Ha megkapnád tőlük, s magadhoz vennéd, nagy megnyugvás lenne számomra. S ha írsz, írd meg azt is, hogy azt a bizonyos láncot megkaptad-e, amit akkor a Credit Municipal nem tudott visszaadni neked. Írd meg azt is – ha van kedved írni, s megkapod ezt a levelet – hogy ne küldjek-e neked innen valamit, amit küldhetek. Könyveket, folyóiratokat, esetleg valami olyan használati cikket, ami ott hiányzik, s innen kiküldhető. Némethék állandóan kérnek tűt, cérnát, s hasonló dolgokat, amiket igyekszünk eljuttatni nekik. Azt is jó volna tudni, hogy dolgoznak-e ott a francia kiadók, s nem lehetne-e tőlük a te közvetítéseddel könyveket és könyvjogokat vásárolni. Az átutalásra Nemzeti Bank útján van lehetőség. Ebből talán lehetne valami rendes üzletet kihámozni, ha lenne mód rá és te hajlandó lennél vele foglalkozni. Óriási éhség van itt francia könyvekre, s most, hogy az angolszász könyvek joga beszerezhetetlenné lett, a francia könyvek agiója emelkedik. Engem például nagyon érdekelne egy nagy, 25-30 ív terjedelmű Jeanne d Arc életrajz-regény. S ha megtudnád egy ilyennek a jogát szerezni, az nagyon jó lenne. Persze – csak ha kedved van hozzá és érdekel – annak se lenne akadálya, hogy te fordítsd magyarra. /Viszont csak te, mert a meg-nem-szállt területre lehetetlen az átutalás/.

Megjelent két könyvednek nagy sikere volt. A Bajthozó elfogyott. /Ezt utólagos engedelmeddel én korrigáltam, mert tudom, hogy utálod a sajtóhibákat/. Mi új dolgod készül? Csak hallottam róla Sömjéntől, de pontos részleteket nem mondott.

Na azt, hiszem eleget fecsegtem. A hölgyek kezét csókoltatom, s téged sokszor igen meleg barátsággal üdvözöllek Horváth Zoltán