Kedves barátom!

Nagyon hosszú hetek óta készülök neked írni – eleinte még abból az alkalomból, hogy hallottam rólad – rosszkedvű vagy és levert s meg akartam írni, hogy mennyivel jobb neked rosszkedvűen ott, mint nekem jókedvűen itt. De azóta már azt is hallottam, hogy az utóbbi időben nagyon jól megy sorod, s elégedetten éled azt az életet, ami után tulajdonképen mindig vágyódtál. Nem mondhatnám, hogy irigyellek, mert ha valakinek „gönnolom” ezt, úgy igazán te vagy az, de nem tagadom, hogy már nagyon szeretnék veled ott kint találkozni és úgy találkozni, hogy tudjam is, hogy mit eszem másnap. E pillanatban még erről fogalmam sincs s csak ez az oka annak, hogy nem jelentkeztem nálad. Annak az ígéretnek, amit tettem neked, még e pillanatban nem tudok eleget tenni – de talán sikerülni fog belátható időn belül mégis csinálni valamit ebben a dologban. Úgy számítom, hogy január végén, vagy február elején a feleségemmel együtt már meg tudok mozdulni innen, ahol a dolgok egyre szebbek. Ma betiltották a Magyar Úriasszonyok lapját, ami a Hungáriának heti 4-5000 pengős munkát jelentett s a Rádió Újságot, ami heti 2000 pengős munkát hozott és azonfelül a Hungária tőkeérdekeltsége is több mint 200,000 pengőt tesz ki. Az utóbbi lapra ma még adtak 48 óra haladékot, s azt ígérték, hogy mégegyszer meggondolják, de semmi remény rá, hogy visszavonják a betiltást, mert a Stádiumnál készül két másik rádió-újság, s mind a kettő sokkal rosszabbul megy, mint ez. Mindebből persze az is következik, hogy az én állásom itt teljesen tarthatatlan lesz, mert a Hungária ezt tőkével nem bírja és nem is bírhatja. Ehhez a nyugodalmas légkörhöz járul még az is, hogy kassai családtagjaimat és barátaimat az ottani parancsnokság 24 és 48 órás határidőkkel kiutasította és közölte velük, hogy átteszi őket a határon s ott hagyja asszonyostul, gyerekestül a szabad ég alatt. Tudom, hogy nem hiszed, nem is hiheted el ezeket a dolgokat, de sajnos mégis igazak s igazán csak azt tudom neked mondani, hogy nem is idegekkel, hanem gyomorral nem viselem el a dolgokat. Idegeimet egyszerűen kikapcsoltam, mert akkor már régen felakasztottam volna magamat. Mindezekből láthatod, hogy nolens-volens meg kell csinálnom azt, amit már hónapok óta tervezek és rajtam kívül álló okokból nem tudok megcsinálni. Ha van számomra valamilyen elképzelésed, ha van valami gondolatod, hogy mihez foghatok ott kint – talán nem Párisban, hanem vidéken – nagyon hálás lennék neked esetleges értesítésedért. Azok a segítségek, amikre akkoriban számítottam nem haladtak előre s anyagi tekintetben is nagyon szűk keretek közé leszek kénytelen szorulni. Talán sikerül amsterdami rokonaimtól 30-40000 francia frank segítséget kapni – ez a maximuma annak, amire részükről számíthatok. Ez a rövid értesítés és derűs beszámoló az egyik ami miatt írni akartam neked – feltételezve, hogy még érdekelne téged, hogy mi történik erre felé.

A másik és talán még fontosabb a Juhász Vili dolga. Képzelheted, hogy én a fenti helyzetben jóformán semmit nem tehetek érte. Pénzem nincs s így ezzel nem tudom segíteni. Amit tehettem azt eddig is megtettem. A Fallada könyvet én fordítottam le helyette – ezt igazán csak szigorúan neked írom meg, mert senki nem tud róla – hogy ő közben még valami munkát vállalhasson. Így mégis valami lélekzethez jutott a kettős keresettel. De most kétségbeejtőnek látom a dolgát és tanácstalan vagyok, hogy mit lehet vele csinálni. A szó legszorosabb értelmében egyetlen fillérjük sincs. Sömjéntől még nem kapott értesítést arra, amit te írtál neki s ő még nem szólt miatta. Talán megnyomhatnád mégegyszer Sömjénnél? Arra szeretnélek megkérni, hogy ha tudod, adasd neki a Gumpert Dunant fordítást. Hallom, hogy a Zweig könyvet magad fordítod s így ezt nem is kérem tőled, de ha van rá mód, intézkedj, hogy ezt neki adják s aránylag elviselhetően fizessék is meg. Tudom, hogy nem kell külön lelkedre kötnöm Vili dolgát s azt is tudom, hogy ő milyen szemérmes szegény. Vedd úgy a dolgot, ahogy van s hidd el nem túlzás: valóban ennivalóra nincs pénzük és semmi kilátás rá, hogy belátható időn belül lesz. Nem akarok tovább írni neked, mert csak hasonló vidám dolgokat közölhetnék. Csak az vígasztal, hogy megjön még mindennek a szüretje is és ha agyon nem vernek, akkor megérjük az egész végét is. Sok szeretettel, őszinte barátsággal üdvözöllek