Kedves Lászlóm, - Ahogy ez már lenni szokott: alig hogy bedobtam legutóbbi, Ferinek /s részben Neked is/ szóló lapomat, megérkezett a Tiéd. A Boros ügy sajnos nem „tárgytalan”, mert sem pénzt nem kaptam tőle, sem választ legutóbbi ajánlott levelemre, melyben hivatkoztam készségedre, hogy átveszed részemre az összeget – márpedig Párisból Londonba ember – és háború-emlékezet óta minden levél megérkezett. Nagyon kérlek hát Téged és Ferit, hogy egyiketek mondja meg ezt sürgősen neki – ez lesz, hogy úgy mondjam, utolsó barátságos kísérletem, mert nem óhajtok magammal kukoricáztatni, s ragaszkodom ahhoz, hogy a honorárium 3 cikk elfogadható ellenértékének megfelelő plusz postaköltségem legyen. Persze, Feri, kivel amúgy is hosszabb keletű elszámolási viszonyban vagyunk, magánál tarthatja. Örülök, hogy törődöl Ferivel, ami nem lep meg, s remélem, Veled is tovább fog törődni az Isten, ha némi üzemhiba mutatkozik is ügyvitelében. Van valami terved, akciód, a jugoszláviai hézag kitöltésére, vagy van remény arra is, hogy Jugoszláviával találsz megoldást? Én nagyon készültem 3 pünkösdi napot Attila könyvem megkezdésére szánni, de most nagyon csábítanak egy autó-kirándulásra. – Lieut. Col. C. Dangar Daly sok szeretettel üdvözöl Benneteket; ő is, én is, szeretnénk húgodnál jelentkezni, de elvesztettük a címét. Írd meg kérlek sürgősen. Üdv mindenkinek, ölellek I. P.