Kedves Lacim,

Persze hogy kiválóan tetszik a vendéglátási terv mindnyájunknak, nekem is, Máriának is, Zsigának is, már beszéltem velük. Hálásan köszönjük kedvességedet. H.-nak már írtam tegnap. Zs. ma tudtommal ír Neked s néhány napon belül érkezésének idejét is pontosan közölheti. Én vagy vele mennék 23. körül, s akkor egyedül engedném őt és Máriát elveszni a londoni házrengetegben, vagy 15. után utaznám s akkor vele, illetve velük mehetnék Londonba. Nem akarom párisi tartózkodásomat nagyon hosszúra nyújtani, Veletek szemben sem lehetek ilyen kíméletlen, de szeretném megszerezni a recepist s gondolom, ehhez legalább egy hét kell. F.-t megkértem, írja meg, mennyi időt kell recepiselésre szánnom, de még nem felelt. Az én utazásom időpontját részben eszerint jelölném meg, részben az itthoni technikai lehetőségekhez képest: képzelheted, hogy sok mindent kell elintéznem s nem röpülhetek úgy, amint szeretnék. Az sem lehetetlen, hogy előbb néhány napra Svájcba utazom skielni. Svájcra a N.B. eléggé könnyen ad valutát, talán kaphatok én is.

Szabód, ki véletlenül nekem is dolgozik, azt mondja, már mindent elszállított, nincs nála semmi Számodra, legföljebb apósodéknál. Apósodék és Misiék tudtommal nincsenek itthon, de mindenesetre telefonozok majd hozzájuk. – H. Zoltánnal közöltem üzenetedet.

A Sz.Sz.-t természetesen folytatjuk, illetve folytatják akik tehetik s ameddig tehetik; a címlapon egyelőre nincs változás, Zoltán marad felelős, s immár egyetlen tényleges, szerkesztő H.B. még jó ideig nem lesz Pesten s azután sem hiszem, hogy túlzottan aktívkodna a szerkesztésben. Zoltán fő segítőtársa alkalmasint K.H.Géza lesz. És ittmarad mellette H.Béla és Erdős. E pillanatban ugyan Zsigával együtt épen azon fáradozunk, hogy egy Zoltán-Béla nézeteltérést elsimítsunk, de remélem, majd csak rendbejön.

Egyebekről majd személyesen. Csak még egyszer s egyszer és mindenkorra kérlek, Lacikám, hogy se vendéglátási, se egyéb ügyekben ne légy velem „tapintatos” és ne titkold, ha terhedre vagyok. Nekem teszel szívességet s engem bátorítasz fel, hogy mindig feszélyezetlenül forduljak Hozzád, ha tudhatom, hogy kérésemmel nem teremtek kínos szituációt. Tisztában vagyok azzal, hogy amit megtehetsz értem, azt megteszed, s szívességedet mindig örömmel veszem igénybe, de tisztában vagyok azzal is, hogy mindennek van határa s ez a „határ” ma kivált szűkre van szabva mindenfelé.

Írd meg alkalomadtán, hogy febr.10. ajánlott küldeményemet megkaptad-e. – Olgának sokszor csókolom kezét, kisleányodat üdvözlöm. A viszontlátásig szeretettel ölellek

I.P.