Kedves Lacikám!

Megérkezésem után sietek megküldeni az ígért bélyegeket abban a reményben, hogy Jutka ezek után szavahihető embernek fog tartani és meg fog ismerni legközelebb.

Mária barátoddal akartam elküldeni a bélyegeket, azonban nem tudtam vele megismerkedni. Nem tudom, hogy túlzott óvatossága folytán hiúsult-e meg találkozásunk, vagy pedig túlságos felületessége volt-e ennek oka. Néhány nappal utunk befejezése előtt megérdeklődtem lakását és kértem, adjon alkalmat a találkozásra. Igen előzékenyen találkát adott a dohányzóban, miután azonban ugyanekkor néhány tucat ember volt még ott rajta kívül, az alkalmazottak pedig nem ismerték, én leültem és értesítését maga elé tettem. Lehet, hogy egy másik asztalánál ült ugyanekkor.

Több külföldi újságíróval összebarátkoztunk a hajón, egyikük ismerte is Máriát a Frankfurter Zeitungtól, azonban ezek sem tudtak hollétéről közelebbit mondani.

Az út gyönyörű volt, persze, amiről különben Mária barátod bizonyára festőibb leírást fog adni.

Egy nagy hátránya volt az útnak, az Esti Kurír, de még inkább a Mefhosz társasutazás. Majdnem fele az utasoknak magyar volt. Ha ezt előre sejtettem volna, bizony meggondoltam volna, beköltözzek-e az úszó szállodába. Ezekhez járult még egy kisebb román és egy német csoport, s ezek együtt olyan majálissá varázsolták a hajót, hogy öröm lett volna akár két napig is velük lenni. De két hétig, az már sok volt.

Harmadnap átköltöztünk egy elsőosztályú kabinba és így mindennel nagyon meg voltunk végig elégedve. Az út végén egy nagyon kellemes társaság is kialakult már, azonban a nagy tömegben eltartott egy hétnél tovább, míg az egymáshoz való emberek megtalálták egymást és miután magyarnak lenni a hajón kissé megbélyegzésnek számított, mi vissza is vonultunk az első napokban és megvártuk, míg kissé szétválnak a társaságok.

Tulajdonképpen későn találtunk így a magunk társaságára, de végül is kiderült, hogy sok kellemes, sőt érdekes utas is van a hajón. A program különben annyira túlzsúfolt volt, hogy társasélet valójában alig alakult ki, s aki társaséletet is élt és a vidéket is alaposabban meg akarta nézni, annak élete hajsza volt. Így az út második részét mi is most fogjuk kipihenni.

Az útról alkalomadtán majd referálok. Csupa idegen vidéken járván, rengeteg az impresszió. Szerencsénk is volt, mert egy tengerésztiszttel összebarátkoztunk és állandóan velünk volt a szárazföldön, úgy, hogy sokkal érdekesebb voltak kirándulásaink, mintha a szervezett kirándulásokon vettünk volna részt. Ezek különben is nagyon keveset értek, és nagyon sokba kerültek, ahhoz képest, amit nyújtottak.

Még csak egy epizódot említek meg az útinaplóból. Meghívást kaptunk Tripolisz kormányzójának fogadóestjére. Tudtommal az újságírók is kaptak meghívást és érdekelne, Mária ott volt-e. Azért érdekel ez, mert én először láttam a hódítók által kifejtett „keleti pompát” itten és ez az eddig csak könyvekből ismert látvány volt talán legnagyobb élményem. Második volt a fagylalt Palermóban.

A többi szépet a természet készítette.

Ölel Frici