Kedves Igazgató Úr,

megragadom az első alkalmat, hogy írjak önnek. Ez az első alkalom pedig az, hogy ma délben befejeztem a regényemet. Eddig rossz idők jártak errefelé csupa eső és szél és én titokban örültem is ennek az időjárásnak, mert így a külső körülmények is rákényszerítettek a munkára. Lehet, hogy szép dolog az, ha egy jó regény elkészül, de nem vagyok az az író, aki azzal henceghetne el, hogy egy ilyen húsz-huszonkét íves könyvnek a megírása közben állandóan boldognak érzem magam. Időnként bizony kutyan robot ez, de az ember csak dolgozik, mit tehetne egyebet? Természetesen annál jobban esik az utolsó szót kimondani, hogy – vége. S azt hiszem elég jól sikerült ez a munkám. Ön olvasta a könyv első részét s a második rész nem marad annak mögötte kvalitásban. A magam részéről sokat várok tőle s most kérem önöket, hogy tegyenek meg mindent adminisztratív szempontból a könyv sikerének érdekében. Körülbelül tíz nap múlva leszek otthon s akkor személyesen is szeretnék elbeszélgetni erre vonatkozólag. Addig is fontos azonban, hogy a Népszavának legyen szíves ön elintéztetni a szedés megtartására vonatkozó részletkérdéseket. A közlést még ebben a hónapban megkezdik, az előző beharangozásokat már meg is jelentették. Így tehát a magam részéről elintézett náluk az ügy, elvileg a szedés leöntetéséről is beszéltem velük s ők ezt tudomásul is vették. Természetesen az önök szempontjából is precizirozni kell velük a kérdést ne hogy számításon kívül, valami meglepetések adódjanak elő.

Különben Bécs XIX-ik kerületében, hogy úgy mondjam, nyaralgatok. Illetve, nyaralgatunk a feleségemmel együtt. Eddig ugyan még nem pihentünk, de már maga ez a környezet-változás is bizonyára jó hatással lesz a kedélyünkre. Érzem, évente legalább kétszer el kellene így mozdulni Pestről már csak azért is, mert az ottani általános szürkeség után némi hangulatváltozásra föltétlen szüksége van az embernek, hogy lankadatlan energiákkal dolgozhasson. Én pedig még sokat akarok dolgozni ebben az életben. Hiszen túl a stílusgyakorlatokon, a kalandos próbálgatásokon is túl úgy érzem, most kezdem elmondani lényeges elmondandóimat. S örülök neki, hogy ön is segítőül áll hozzá, ehez a munkakedvemhez. Hiába, hogy a pubertáson túl lévő író a mesterségének élhessen, ahoz egy megértő és méltányos kiadóra is szükség van. Úgy érzem, ezt a magyar viszonyokhoz mérten a Pantheonban én elég szépen meg is találtam. Fontos, hogy továbbra is így tudjuk méltányolni egymást s akkor valóban ki tudunk egy két nem egészen rossz könyvet is hozni a magyar piacra… No de nem akarok egész teoretikus értekezést ide írni. Tény hogy egyelőre nyaralok, tény, hogy egyelőre pihenek és az új könyvemmel nagyjából meg vagyok elégedve. A Népszava hamarosan megkezdi a közlését s így a könyv még jókor megjelenhetik a karácsonyi piacra.

Kedves Igazgató Úr, itt fölkeresett egy ember, aki meg szeretne próbálkozni a Napok és az Angyalföld németre való fordításával. Sajnos nekem nincsenek példányaim s nagyon hálás lennék érte, ha ön küldethetne nekem egy-egy kötetet alábbi címemre. Ha ez lehetséges, úgy lenne jó, ha minél előbb postára kerülnének a könyvek, hogy idejében ide érkezhessenek s így tárgyalhassak a dologról, mielőtt még el kellene utaznom.

Feleségemmel együtt önt és kedves családját szívesen köszöntöm:

Kassák Lajos