Mélyen tisztelt Igazgató Úr!

Hálásan köszönöm a rendkívül érdekes könyv tiszteletpéldányát. El tudom képzelni, mennyi koncessiót kellett tenni, hogy a bizonyára nagyon-nagyon dús anyagból ki tudják válogatni azt, ami lehetőleg nem sért érzékenységeket és mégis eléggé megmutatja a kor hallatlan sokféle tendenciáját, s az eseményekből azt, ami legalább is a tájékozódás ilyen fokához szükséges. Nagyon nagy érdemnek tartom ezt a vállalkozást. Gyerekkoromból emlékszem az „egykorú metszetek” által keltett áhítatra, mert akkor nem tudtam még, mennyi a hazug pátosz bennük. – A fényképnek egyik legfőbb jelentősége éppen az, hogy levetkőzteti a modelljét és őszinte dokumentumot ad. Persze az „egykorú” fénykép rendesen olyan anyagon jelenik meg, amely nem is igen bírja a megőrzést, s akkorra, mire a szemlélő megszerzi a kellő distanciát tőle, már régen elpusztult vagy elkallódott. Ez a kis gyűjtemény máris nagyon tanulságos és nagyon kijózanító. Ha azt látjuk, hogy tíz esztendős kép milyen elavult, milyen nevetségesen ósdi hatást tud kelteni, mindjárt józanabb szemmel mustráljuk a modern szenzációk dokumentumait is. –

Érdekes és jellemző, hogy nem azoknak jut az eszébe ilyesmit kiadni, akiknek az anyag a rendelkezésére áll. Voltam egyszer az Ullsteinék archívumában, ahol három emeletnyi magasságban van felhalmozva a rengeteg adat és fotográfia, ahol a tiefdrucküzem, papiros, szerkesztőség, tudományos apparátus, minden egyhelyen áll rendelkezésre. Mégis két magyar író-újságírónak kellett kikotlania ezt az ideát. – Ez azt mutatja, amit én újabban mindig hangsúlyozni szoktam. Hiába minden újfajta világnézet: gép, papiros, festék, tőke együtt még nem nyomda, és nem könyv. Még mindig kell hozzá valaki, aki kitalálja, hogy mit lehet velük csinálni és megtalálja a technikai, művészi és gazdasági lehetőségek a célnak éppen megfelelő szintézisét. –

Sok sikert kívánok a könyvnek és maradtam kiváló tisztelttel hálás híve Kner Imre