Kedves Barátom!

Szinte restelkedve ülök a gépem elé, hiszen leveled május 24.-e óta vár válaszra. A késlekedést nem annyira az okozta, hogy június 15.-től január végéig minden szabad időmet szanatóriumban töltöttem, hanem az, hogy noha állapotom folytonosan javult, még mindig kímélni kell magamat és dolgozni csak minimumot szabad, már pedig szeptember vége óta egyetemi előadásaimat rendszeresen megtartom, akadémiai és Petőfi társasági dolgaimat is elvégzem s így nagyon kevés időm marad, a sok pihenés miatt, a munkára. Örömmel látom leveledből, hogy ha nehezen és fáradságosan is, de mégis csak megy valahogyan a sorod s a gyűjteményed is szépen szaporodik, noha kalamitások ezen a téren is érnek. Az enyém is egyre gazdagszik, persze most a háború miatt sok nehézséggel küzd a gyűjtés terén az ember. Köszönöm a P útján küldött új franciákat.

Szerettem volna Veled lenni és Juan les Pinsbe, és San Remoban lenni – a gondolat nem is volt olyan képtelen, orvosaim nem zárkóztak el egészen a júniusi tengeri tartózkodás elől, de végre mégis a hegy és erdő mellett döntöttek s így négy hetet töltöttem a Galyatetőn /nem tett jót/ és két hónapot Bakonybélben az apátságban – ez igen jót tett, valamint két hosszabb tartózkodásom balatonfüredi szanatóriumban.

Orvosaim szerint most már egészséges vagyok, én azonban nem osztozom a nézetükben, még mindig vannak szubjektív kellemetlenségeim, de bizonyos, hogy az utóbbi időben azok is nagyon megjavultak s lassanként mégis csak helyreáll valahogyan az egészségem.

Mi van a tervezett könyvkiadóvállalattal? S mik a további terveid, vajon kinn maradsz végleg? S ha igen, nem jössz vissza rövidebb-hosszabb látogatásra?

A Pantheonba még nem járok fel, mert lift híján a két emelet még kissé sok.

Szívből üdvözöllek igaz barátod

Császár Elemér