Mélyen tisztelt Dormándy Úr!

Nagyon szégyenlem magam, hogy olyan hosszú idő óta nem adtam életjelt magamról, de talán meg tudja érteni azt a lelkiállapotot, amikor az ember sehogysem tud írni.

Ha nem is írtam, nagyon sokat gondoltam Önökre és Sömjén Úr útján eléggé is tájékozva voltam sorsukról. – Jelen levelemnek különös aktualitást ad közös lexikonunk.

Sömjén Úr a napokban az Ön nevében azt a kérdést intézte hozzánk, hogy nem kellene-e már most hozzáfogni az új kiadás előkészítéséhez.

A kérdés nem ért bennünket készületlenül, mert mi már hónapok óta igen nagyarányú munkálatokba fogtunk, hogy a háború befejezése után az új kiadás sajtókész legyen.

Bizonyára emlékezni fog Dormándy Úr arra, hogy annak idején megállapodtunk abban, hogy Juhász Úr és Pikler Blanka folytassák az anyag összegyűjtését. Ez a munka egy ideig folyamatban is volt. – 1-2 év múlva azonban Pikler Blankát leépítettük, Juhász Vilmosnak pedig csak fél munkaidejét vettük igénybe, hogy a költségeket redukáljuk.

Kb. 1 év óta Juhász Úr ismét bejárt mindennap – félnapra. Egy hónappal ezelőtt pedig az Újság szerkesztőségi munkáinak nagyobb részét visszaadta és munkaidejének ¾ részét a lexikonnak szenteli. /Reggel 9 – d.u. 3-ig./

Havi 1.200.- pengő fizetést kap.

Azonkívül beállítottam 3 másik munkaerőt és 2 kisasszonyt, összesen kb. 3.500. – 4.000.- pengőt tesz ki a regie-havonként.

Most, hogy az új kiadással részletesebben foglalkozom, vizsgálat alá vettem és vétettem másokkal is az első kiadást, hogy milyen hibákat kell esetleg kijavítanunk a következő kiadásnál.

Sajnos, nagyon szomorú eredményre jutottunk. Lexikonunkban rengeteg súlyos és alapvető hibát találtunk. – Az eredmény legjobban engem lepett meg, mert abban a hiszemben voltam, hogy lexikonunk nagyon jó, hisz az olvasók részéről panaszt nem kaptunk.

Immár több hónapos vizsgálat után az ellenkezőjéről győződtem meg. – A főbb hibákat a következőkben foglalhatnánk össze:

1./ Sok nagyon fontos és nagyterjedelmű cikkünk érdektelen és használhatatlan azért, mert megértésükhöz olyan mérvű szaktudás kellene, amellyel az átlag lexikon-vásárló nem rendelkezik. – Ezek a cikkek különben elsőrangú szakemberek munkái, akiknek azonban fogalmuk sincs arról, hogyan kell népszerűen írni. Az új lexikon első hibája tehát, hogy cikkeinek jelentékeny részét az átlag olvasó meg nem érti – viszont a lexikon terjedelménél fogva e cikkek annyira már nem szakszerűek és részletesek, hogy szakembernek hasznára lehetnek. Jelentékeny számú nagy cikk tehát tulajdonképpen tehertétele a lexikonnak.

2./ A másik súlyos hibája lexikonunknak, hogy nem vettük elég szigorúan, hogy a munkatársak lexikon-stílusban írjanak. Igen nagy a száma az olyan cikkeknek, amelyek tömör fogalmazás helyett epikusan, szinte regénybeillő terjengősen mondanak el lényegtelen témákat.

3./ Igen sok cikk, amely különben önmagában megfelelne – nincs tekintettel arra, hogy ugyanaz a téma más vonatkozásban, más betű alatt ismét előfordul. – Ennek eredménye az, hogy rengeteg az ismétlődés és azonos témájú cikkek igen sokszor ellentmondanak egymásnak; vagyis a szerkesztés nem volt elég következetes és minden részletre kiterjedő.

Fentieken kívül természetesen gondoskodnunk kell arról, hogy igen fontos címszavak, amelyek akár elnézésből, akár téves megítélésből kimaradtak – az új kiadásba már belekerüljenek.

Tájékoztatásul azt közölhetem, hogy dr. Szalai Sándor – akit vállalatunkból kiemeltem, hogy kizárólag a lexikonnak szentelhesse munkáját – teljesen 3 hónapot dolgozott azon, hogy az I. kötet hibáit kiírja és Juhász Úr rendelkezésére bocsássa. – Néhány megjegyzését szíves tájékoztatásul idemellékeljük.

Hosszú, hónapokig tartó és sok munkaerőt igénybevevő munka lesz az elavult részek rendbehozása és az utolsó évek változásainak feldolgozása. – Egy munkatársnak 3 havi munkát adott csak a hibás utalások kiküszöbölése és a hiányzó utalások pótlása.

Nehezen tudnám egy levél keretében csak távolról is érzékeltetni, hogy milyen nagyarányú vállalkozássá nőtte ki magát az új kiadás sajtó-alá rendezése. – Becslésem szerint az előbb vázoltak elvégzése fenti munkaerőkkel 2 évig tartó munka lesz.

Mi, a magunk részéről a lexikon új kiadásának megjelentetését csak akkor vállaljuk, ha fentiekben csak nagyon vázlatosan felsorolt hibákat – teljesen rendbe hoztuk – és ha meggyőződésünk szerint egy teljesen jó lexikont adhatunk. Ez az álláspontunk annál is inkább indokolt, mert a «Új Idők» lexikon elfogyott, tehát kézenfekvő, hogy háború után egy javított és modernizált új kiadást hoz. Az Athenaeum máris megkezdte egy nagy lexikon szerkesztési munkálatait. A Révay Testvérektől még nincs hírünk, de nem kétséges, hogy ő sem marad tétlen.

Ilyen nagy versengés mellett tehát csak egy tökéletes lexikonnal remélhetünk sikert.

Minthogy a szerkesztési és megírási munkálatok legalább 80-100.000.- P. inveszticiót jelentenek, és minthogy hosszú lejáratú üzletről van szó – melynek haszna csak évek múlva mutatkozhat; másrészt pedig az Ön személyes közreműködésére távollétében nem számíthatunk – arra a megoldásra jutottunk, hogy ajánlatot teszünk Önnek, adja el a Pantheon részét. – Részesedéseinek átengedéséért Tizenötezer pengőt ajánlunk fel. – Fenti összeg megállapításánál figyelembe kellett vennünk, hogy a meglévő szöveg és cliche anyagnak csak kis hányadát használhatjuk majd fel.

Ajánlatunk megtételére gondoltunk azért is, mert ha közös lenne is vállalkozásunk, aránytalanul nagyobb részesedésünk mellett ragaszkodnunk kellene ahhoz, hogy a Lexikon teljesen a mi intenciónk szerint készüljön.

Ha mélyen tisztelt Dormándy Úr ajánlatunkat nem fogadná le és azt kívánná, hogy a meglévő szerződéseinket a fentiek alapján tartsuk érvényben továbbra is – magától értetődően szívesen látott partnernek tekintjük a jövőben is. Ebben az esetben szíveskedjék Sömjén Úrnak utasítást adni, hogy az eddig felmerült költségek Pantheont terhelő részét – kb. 5-6000.- pengőről van szó – haladéktalanul fizesse ki, mert ezt eddig mi előlegeztük a Pantheon helyett.

Tessék továbbá felhatalmazást adni Sömjén Úrnak arra is, hogy a költségeknek 25%-át – ami szintén kb. 1000 pengőt fog havonta kitenni – folyamatosan és folytatólagosan fizesse.

Sömjén Urat mindenesetre megkértük – jöjjön be hozzánk, állapítsa meg, hogy a lexikonnál milyen arányú munka folyik jelenleg is – és amennyiben a lexikont továbbra is közösen csináljuk, Sömjén Úrnak mindig alkalma lesz a munkálatokba betekintést nyerni.

Kiváló tisztelettel

DANTE KÖNYVKIADÓ

Erdős

U.i. Juhász úr a levél átolvasása után figyelmeztet még két olyan munkakörre, amelyek szintén sok időt és nagy munkát követelnek. Az egyik a lexikon formai egységesítése /rövidítések, idegenszavak, tipográfia stb./; ebből a szempontból külön egy szakember nézi át a lexikont és hasonlítja össze hat külföldi és magyar lexikonnal. A másik a megtalálás nehézségeinek kiküszöbölései; ezek a hibák részben a túlzott összefoglalásból, részben utalások hiányából származnak.