Drága Lacim,

ritka levél szerzett oly nagy örömet, mint ma kapott lapod. Nem a „pénzkeresetnek” mint inkább a megbízásnak „in sich” örülök, a munka, megbízásra – s remélem, találok majd hozzá napi 1-2 órát – fokozni fogja életkedvemet; máris bizonyisten, úgy hatott, mint egy injekció. Ami a könyvet illeti, nekem megvan, illetve megvolt, hacsak valaki nem vitte „kölcsön”, legrosszabb esetben, hogy Téged ne fosszalak meg példányodtól, írok majd Flammarionnak, hogy én fordítom s kérek tőle egyet. 17-e felé hadgyakorlatra megyünk, címem ettől kezdve, helyváltozásig: Vol. F., No7821, 22e RMVE, 9e Cie, Larzac, dans l’Aveyson. Mint ebből is látod, nem csekély szomorúságomra, elhelyeztek a gépfegyveresektől, - de tényleg gyönge voltam a cipelésére. Majdcsak lesz valahogy; csak a szél ne fújna. Rendkívülien drukkolok a nagy tengeri csatához… azt hiszem, Ti se drukkoltok különben. Fázni, itt is fázunk, hidegebb van, mint februárban; de ha a német flottát ott elverik, hajlandó vagyok megfázni egy hónapot. Azt hiszem, Te is. Bercivel szoktál együtt lenni? Olga, - akinek kezét csókolom – hogy van, hogy él? Szeretném, ha egyszer nekiülne s írna néhány sort, hogy érezzem, mi megy végbe benne, miről gondolkodik, s mit dolgozik. Lányodnak is kézcsók, a szokott modorban. Frank úrnak üdvözlet. Ölellek F.