Drága Lacim, gratulálok az újabb jóhírhez, amit közölsz, úgy látszik az áldás csőstül jön. Teljesen osztom filozófiádat a sikerre és a sorsra vonatkozóan. Ezelőtt öt évvel még kézzel-lábban ellentmondtam volna. Hiszen azok közé tartozom, akik rengeteg évet pazarolnak arra, hogy gyorsítsák vagy lassítsák a „sors” ütemét, - de mert már én is látom, hogy a hadonászás nem sokat használ, az ember várjon és dolgozzék s a sorsa, ha jó, ha rossz, megérik, mint egy gyümölcs. Még pedig belülről, nem kívülről. A szerencse vagy szerencsétlenség, persze, változtathat ezen, - de erre nem lehet és nem kell számítani. A te eseted valósággal iskolapélda lesz számomra. – Igaz, Szegő Piroska, akinek megírtam sikeredet, kér, hogy gratuláljak Nekek a nevében s hozzáteszi, hogy büszke arra, hogy amikor a „Két jelentéktelelent” olvasta, megjegyezte barátainak, hogy ez a szerény kis könyv okosabb és mélyebb, mint a legtöbb regény, amelyről annakidején sokat beszéltek. Igen, mint már írtam Neked, ha jól emlékszem: amit a dolgaidban szeretek, az épp az, hogy a szürkeségen és prózán (mert te [?] prózainak s anti-poétikusnak látszol vagy talán inkább tetteted magadat, de oly ügyesen, hogy az ember elhiszi) átüt valami szemérmes, [f?], okos költészet piano és pianossimo; legföljebb ha mezzo-forte... A „Két jelentéktelen”-ben csapott meg először; de akkor – bocsáss meg – azt hittem, hogy véletlenül akadtál rá, szinte önmagad ellenére. Most már látom, hogy ez a csendes [?] a lényeged s a szinte üzleties, korrekt, de minden szépségtől – még az egyszerűség szépségétől is – óvakodó nyelvezet és modor csak védekezésből épült köréje. A fontos, hogy megtaláltad magadat, a hangodat, a mondanivalódat. Embernek, s főleg írónak, nincs ennél fontosabb. A többi: pénz, siker, mindenféle jók, csak ráadás. Az én eszetlen becsvágyam is csak az. Mindenesetre, nem annyira a Te példádon nekibuzdulva, mint inkább megelégelve a hosszas tespedést s mert az agyam, nem tudom milyen fiziológiai okoknál fogva, újra jól forog, dolgozom én is. A novellát s a színművet, amelynek újra írását a napokban fejeztem be, igyekszem majd eljuttatni hozzád, nagyon kíváncsian ítéletedre. Most hozzáfogok a kis könyvecskéhez, amelyről már írtam neked: a Francia Paraszt, ahogy én láttam. Afféle lírai [?]ráfia lesz ez, tele adatokkal, anekdótákkal, figurákkal s elmélkedésekkel. S azután… két-három életkép tervem van. Szinte félek, hogy a háborúnak túl hamar lesz vége. Néhány könyvet mégis csak kell hazavinnem a poggyászomban. Sajnáltam, hogy most nem találkozhattunk. A napokban megkaptam a szövetségtől a két új útlevelet, - de megvárom míg Párisban lesztek, mert Párizst s benneteket egyszerre szeretnélek újra meglátni. Remélem Olga megkapta Rózsi levelét. Örülök, hogy André szanatóriumba kerülhet. Szép Tőled, hogy így a hóna alá nyúlsz; megérdemli. Érezd jól magadat, - nincs ok különösebb búsulásra. Jucinak nagy s hódolatteljes gratuláció, Olgának kézcsók, ölellek F