Drága Lacim, köszönettel nyugtázom 17-én kelt kedves leveledet. Immár Te vagy az egyetlen hazai hírforrásom, s hálás is vagyok a sorsnak, hogy rajtad átszűrve juttatja hozzám a dolgokat, amelyek még így is felzaklatnak – nem irigyellek a közvetlen postáért. Nekem nincs lelkierőm, hogy haza írjak s feltételezem, hogy öcsém is úgy van, mint én, mert nem kapok semmit. Remélem, - él, - ez a legtöbb, amit ma remélni lehet, úgyszintén barátaink tárgyában. Magyar Csillagékkal nem tudod mi van? Bár csak szerencsés emberek, mint {Márai|}, alighanem átvészelnek tűzön és vízen. A Van der Meresch-et elteszem jobb időkre, ez igazán csak kis pech a napokhoz képest. Szerencsére sikerült egy [?] baráti kölcsönt szereznem – remélem egy nap vissza tudom majd adni. Itt igen szomorú, mondhatnám tragikus napokat éltünk, három embert temettünk a kis faluban, akiket „véletlenül” talált el a halál ; ez az azelőtt oly nyugodt és idilli vidék ugyancsak megtelt bajokkal. Furcsa idők, hogy úgy mondjam, jobb idegek kellenének hozzá, mint az enyém. Próbálok dolgozni, a színdarabom terveztén [ ?] egy kis filozófiai esszéhez jegyezgetek : „Bevezetés az élő filozófiába”, kertészkedem, a kiújult aranyeremet fájlalom s várok, mint Te és mindenki. Boldog Bandi! Őtőle olyan leveleket kapok, amilyeneket békeidőben kaphatnék, úgy érzi magát új fészkében, mint hal a vízben, dumál, olvas, túl van jón és rosszon. Az is pech, hogy Józsefet nem tudod kézbesíteni, bár azok után, amit [?] van reményem hozzá, mert azt hiszem, - bár nem tudom biztosan, hogy [ ?] ugyanaz fordította, aki az én Józsefemet. Lehet – gratulálok a Tündéred spanyol kiadásához, számodra ez igazán nem bajt, hanem jóthozó tündér ! Bandinak különben elküldem nagy könyvedet, kíváncsi vagyok a véleményére. Lelkiismeretfurdalásom van [Stenin?] miatt, akinek többszöri elhatározásom ellenére sem írtam. De oly nehezemre esik a levélírás, - magam se tudom mért. Elnehezültem valahogy. Én se csodálom Olgát, hogy nem megy neki a munka; bár ugyanakkor azt hiszem, nem lehet okosabbat csinálni, mint dolgozni. S azt hiszem Juci minden akadály nélkül leteszi majd az érettségit. Legborúsabb perceimben sem hittem volna tavaly, hogy idén májusban őszre való gondoskodás céljából fogok vetni és ültetni a kertembe; s azon kapom rajta magamat, hogy télre való tüzelőfán is gondolkodni kezdek. Mint látod nekem sincs kimondottan ragyogó kedvem ! A propos, sohasem jársz el a Magyar Intézetbe? Megkaptam egy Ady-est programmját, amelyen egy Armand Robin nevű ifjú költő – [Igleris-ék?] barátja olvasott fel fordításaiból. Ha teheted, ismerkedj össze ezzel a fiatalemberrel, egyrészt mert nagyon tehetséges, a legjobb francia műfordító. Goethét és az új orosz költőket remekbe fordította, - másrészt furcsa, bogaras nyelvtehetség, aki már úgyszólván minden élő és halott nyelvet megtanult köztük a magyart is ; igen kedves fiú lehet, nagyon bolond és rokonszenvesen szegény mint a templom egere.

Tehát: jobb kedvet és híreket! Olgának, Jucinak üdvözlet (nemsokára négy éve, hogy nem látjuk egymást, s hogy a Lot megyében élek, amelynek pontosan négy éve még csak hírét se hallottam!) Ölellek F