[?] kijött egy és más, - de ami azóta állhatatosan hallgat. Vajon valóban nem volna mondanivalója? ezen töröm a fejemet. A legjobb talán, amit csináltam, a legbefejezettebb, a színdarabom – Szerelem és hiúság játéka – a népvezérről, aki hatalmas terveket [?] , a gondviselés emberének érzi magát, a csillagok védelme alatt s aki, a beteljesüléshez közel egy szerelmi kalandon úszik el, vagy inkább egy ügyetlenségen; nevetségessé válik s a nevetség elől párbajba és halálba menekül. Ezt, azt hiszem, elég jól megírtam, illetve (ne nevess ki) még ezt sem írtam meg egészen, holott másfél éve dolgozom rajta; az utolsó három-négy oldal hiányzik. De mihelyst kész lesz, - igyekszem eljuttatni hozzád, hogy véleményedet halljam. Ha nem találnád rossznak, - hozzáfognák egy másik színmű-tervemnek megvalósításához, egy régi terveméhez, - amely a 16. sz. elejei Firenzében játszódnék s hőse az öregedő Machiavelli volna s a nép, amely nem érti ... de mit mondjam el Néked a témát, a tervet, - amikor, mint bölcsen mondani szoktad, minden tárgy jó, akár Machiavelli, akár egy poloska öregedésének története, - a kérdés, hogyan fog hozzá az ember. A propos, talán a kikerestethetnéd Normával a Machiavelli-művek második kötetét (ha emlékszel még rá, az elsőt két éve megküldted) s alkalomadtán elküldethetnéd.

E dolgoktól eltekintve, életem itt, a kényelmetlenség s a hely szűkösségét leszámítva csaknem idillinek mondható. Az élelmezés gondot keveset, csupán sok időveszteséget okoz, mert járunk, a napi tejért, vagy néhány tojásért. Tavaly télen sokat fáztunk-fagytunk, az idén a tél enyhe volt s a főzőkályha, amit vennem sikerült jól befűtötte a kis konyhát, amely dolgozószoba, szalón, ebédlő, fürdőszoba stb. szerepét töltötte be. Rózsi a körülmények kényszere folytán kitűnő, sőt szenvedélyes szakácsnévá fejlődött… Embert keveset látunk, kivéve barátomat, aki Victor Hugot szokta idézni viszonyunkra – les deux grands débris se consolèrent ensemble... Órát is egyre kevesebbet adok, rengeteget olvasok, kószálok a dombokon s főleg tépelődöm. Rádióm nincs és nem is bánom, sosem szerettem túlságosan, a rossz híreket mindig elég korán tudja meg az ember, a jóknak pedig elkésve is éppúgy örül. Szeretnék már hazakerülni. De fogalmam sincs, hogyan s mikép lesz? Ismered „borúlátó” természetemet.

A könyvedre nagyon kíváncsi vagyok. Ami alfejezeteidnek a Faue-[?] naplóval való találkozását illeti, - nem hiszem, hogy okod volna aggódni miatta. De azt tanácsolnám Neked, hogy a túlságosan hasonló részeket hagyd ki, vagy írd át, idézd Gidet vagy vitatkozz vele. Maga a műfaj olyan, hogy azt nyugodtan alkalmazhatod, - a német Jünger például ugyancsak kiadta egy műve naplóját (Utak és kertek), anélkül, hogy bárkinek is eszébe jutott volna plágiummal vádolni. Viszont, ha francia kiadásra gondolsz, - nem helyes azzal mentegetőzni, hogy csak utólag olvastad Gide könyvét, - mert azt itt – joggal, vagy jogtalanul – elvárják, hogy mindenki ismerje.

Ami Pantheon-terveidet illeti: nagyon okosnak vélem, hogy jogokat akarsz vásároltatni Sömjénnel. A helyedben még egyszer s nyomatékosabban tanácsolnám neki, hogy kösse le előre azoknak a műveknek a jogait, amelyeket a „Tudományok jelene s jövője” című sorozathoz ajánlottam neki. S azután: nem gondolod, hogy érdemes volna [?]