Kedves Barátom!

Neveletlenül sokat késem a válasszal. Mostanában nagyon el vagyok foglalva, amit persze nem mentségül, csak magyarázatul mondok. És nyomatékos enyhítő körülményként hozom fel, hogy kívánságod szerint – ami egyébként igen jólesett és büszkévé is tett – előszót írtam franciául megjelenendő két regényed elé. Remélem, azóta ezt az írást már meg is kaptad, ezúttal még megtetézem külföldi sikered felett érzett örömöm és jókívánságaim formaszerinti tolmácsolásával is. Nagy örömömre szolgált, hogy a tanulmányszerű előszót megírhattam, remélem, meg leszel vele elégedve. Magam igen elégedett voltam vele, mert az írás mechanizmusa közben tudatosodott számomra, amiről odáig csak az olvasó féltudatos hangulatai formájában adtam számot magamnak, hogy tudniillik ez a két regényed milyen európai mélyrétegekbe kapcsolódik s épp ezért európai helytállás s egyben a világ asztalára tett magyar névjegy. Új nagy regényednek eddig még csak az első felét olvashattam el, de már ezt is az eddig követett vonal méltó folytatásnak és esztétikai beteljesülésének érzem. Az író közbeszólásaival, mint formabontó elemmel szemben kezdetben némi fenntartásokat éreztem, de magam is kíváncsian, hogy végső átnézetben [?] ez az érzésem. Remélhetőleg hamarosan részletesen írok. Mi jól vagyunk, Aba pár nap múlva lesz öt hónapos és – hétkilós. Jutkát alig tudom elképzelni érettségiző hölgynek. Bár úgy lenne, hogy Abát még jóval az óvodaköteles kor előtt mutathatnók meg nektek. Olga kezét csókolom, Téged régi szeretettel ölellek

Zoltán