Kedves Barátom!

Tegnapelőtt érkezett meg elsejéről keltezett leveled, mondanom sem kell, hogy mennyire megörültem neki. Hozzá is fogok azonnal egy hasonló terjedelmű levéllel viszonozni, bátorságot önt belém, hogy a Te hosszú leveled ilyen szépen megjött két hét alatt. A Ferivel folytatott gyér levelezés kedvem szegte, azt tapasztaltam ugyanis, hogy a volt meg nem szállott területre küldött híradások közül biztosan csak a levelezőlap jut el. Talán az új helyzetben ez is megváltozik.

Külső életünk körülményei egyenletesen és megnyugtatóan szürkék. Most nemrégiben – október végén – sikerült csere útján egy árnyalattal nagyobb lakásra szert tenni egy másik OTI-házban. A változást egy nagy várakozás tette feltétlenül szükségessé: gyereket várunk, február végére vagy március elejére. Régi kívánságunk volt, most aztán megvalósult. Irén igen jól viseli az állapotát, amíg csak epekedett érte, jobban rá volt szorulva a nőorvosokra. Nagy buzgalommal jár egy csecsemőgondozó tanfolyamra és amint szabad ideje van, nekilát apró holmit horgolni. A hivatalát megtartja a gyerek mellett is.

Baráti köröm meglehetősen megfogyatkozott; nyugodtan mondhatnám azt is, hogy egyedül maradtam. K. Havas Géza, aki eltávozástok óta a legközelebbi és válhatatlan jóbarátom volt, munkaszolgálatot teljesít valahol a keleti országrészekben. Okosságával, józanságával, tisztességével és humorával maga légkört és környezetet jelentett; most ki tudja, mikor fogom viszontlátni.

Reményik Zsigának megjelent az új könyve, az „Amerikai ballada” egy Antiqua nevű új kiadónál. Még kéziratban olvastam hónapokkal ezelőtt és igen magasrendű írásnak tartom. Ha megfelelő elterjedéshez jut, Zsiga sok olvasó bizalmát vissza fogja szerezni vele, amit a hazatérése után írt cikkei egyes szerencsétlen részeivel elveszített. Egyébként úgy látom, hogy igen jó körülmények közé jutott, persze nem az irodalom, hanem a családi magegykéz, vagy tudja isten miféle újmódi közgazdasági tevékenység révén. Legalább érdemes embernek is jut egyszer a konjunktúrából. Színdarabját hír szerint tavasszal bemutatja a Vígszínház; kíváncsi vagyok mi vár rá a síkos és kiszámíthatatlan deszkákon. – Leveledet egyidőben ezzel a levéllel elküldtem neki.

Itt nálunk is a várakozás hangulata tart. A közvélemény meglehetősen csendes, feltűnő megnyilatkozásai alig vannak, úgy hogy a tartalmát bajos volna határozottan körülírni. Általában annyit lehetne talán mondani, hogy mindenki nyugodt és bizakodó. A háború időtartalmát illetőleg én magam nem vagyok olyan derűlátó, mint Te meg Feri. Feri is, mintha csak összebeszéltetek volna, azt írta a napokban, hogy egy év múlva remélhetőleg hazatérhet. Ha ezt a háború végétől teszi függővé – amire pedig nincs külön okotok – akkor jövő ilyenkor alighanem újra meg kell hosszabbíttatni az állampolgársági bizonyítványát és az útlevelét. Az én érzésem szerint a háború még sokáig fog tartani. A magyar lapok egyébként most egy pár napja közöltek egy német véleményt, amely szerint a szovjet leterítése még évekig eltarthat, - addig pedig nyilván nyugaton sem érhet véget külön a háború.

Így hát itt nyugodtan várakozunk. Ennek a nyugalmi hangulatnak az előfeltétele persze a külső körülmények viszonylagos rendje és egyensúlya. Egyrészt itt hálaistennek nincs érdemleges panasz. A két teljesen hatástalan szovjet légitámadás óta semmi ilyen zavar nem adódott, élelmiszer és egyéb szükségleti cikkek adagoló mérséklettel, de kielégítően vannak. Az elsötétítést igen okosan oldották meg: a lakásokat este nyolckor el kell sötétíteni, úgy hogy kifelé egyetlen fénypászma se hatolhasson ki, de az utca és a járművek világítása tizenegyig – vagyis záróráig – a rendes. Ezzel tökéletesen elérik, hogy neadjisten riadó esetén az elsötétítést egy pillanat alatt teljesen végre lehet hajtani. Hiszen ebben csak a magánlakások nehézkesek és hajlamosak – ha szabadjára engedik őket – a lazaságra. Így aztán az ember nyugodtan járkálhat kellő világosságban késő estig. A lakásban, miközben írok, 16 fok a hőmérséklet, de oda se neki; melegvíz is van hetenként egyszer, ami meg még inkább oda se neki, mindenhogy éppen ma ment át a kezemen a lapnál egy cikk, amely szerint a semleges Stockholmban ez csak havonként egyszer történik meg.

Olgát feleségem csókolja, Téged a régi barátsággal ölellek és alighanem post festa, mindazonáltal boldog karácsonyt és újévet kívánunk Nektek is, nagyleány Jutkának is

Zoltán