Drága Lacikám,

külön érzelemtelt személyes levelet akarok majd Neked írni a könyvem megjelenése alkalmából, mihelyt lélegzethez jutok. Most csak egy hivatalos színezetű rövid levél: arra szeretnélek megkérni, interveniálj Sömjén úrnál, hogy a szerződésben biztosított 10 példányos szerzői tiszteletpéldány-kontingenst emelje fel öttel. Nem betegedtem ugyan meg szerzői narcismusban s éppen csak az elkerülhetetlen legszükségesebb baráti példányokat akarom kiosztani; ez az öt példány olyan kontingens, amely köszönési viszonyok megszüntetésétől óv meg. Hogy még jobban igazoljam magam: egy-két esetben személyes érzelmeim szempontjából cseppet sem volna fontos ennek a viszonynak a fenntartása. Szóval, hogy lásd: csakugyan nem a pajtási bőkezűségről van szó. Annyira, hogyha másképp nem megy, ezeket a példányokat meg fogom vásárolni. Persze szeretném, ha távozna tőlem ez a keserű pohár. Sömjén direktor úrnak természetesen előre bejelentettem, hogy Neked egy ilyen levelet fogok írni, s már jóelőre megkértem, hogy ne tekintse ezt presztizs-sérelemnek. De ha Neked így is akármilyen csekély lélektani nehézséget okoz, akkor természetesen tekintsd ezt a levelet nem-írottnak. – Olga asszony kezét csókolja, Téged hálás szeretettel ölel

Zoltán