Nagyon tisztelt Uram,

Hálás köszönettel nyugtatom szeptember 30.-áról kelt kegyes sorait, melyekből értesültem arról, hogy Béke című munkám kéziratát kegyes volt címemre visszaküldeni, ami – remélem – csakhamar meg is érkezik majd.

Kérem, engedje meg nagyon tisztelt Uram, hogy igaz köszönetemet nyilvánítsam azért a nagy fáradságért, azért a jóakaratért és igyekezetért, amellyel szíves türelmét, figyelmét és idejét rendelkezésemre bocsájtotta, s hogy mindaz a munka, amivel személyemet és könyvemet megtisztelte meddő volt, higyje el Uram, legalább olyan sajnálatos számomra, mint az a körülmény, hogy lesújtó kritikája után nem maradhat más hátra, mindhogy soha többé regényírói szándékkal tollat ne vegyek a kezembe. Ebben az esetben tehát indokoltnak látszik az a türelmetlen kérésem, amellyel mindenáron őszinte és kemény bírálatot kértem Öntől, kéziratom elküldésekor. Mert hiszen sokkal jobb ez így, mindsem udvariaskodó kibúvókkal történt visszautasítás, amely után esetleg újabb hosszú, munkás hónapokat töltöttem volna el egyéb tehetségtelen munka létrehozásával, márpedig a mai korban egy törekvő embernek nincs ideje az ilyen céltalan kirándulásokra.

Amidőn tehát ismételten hálámat és köszönetemet fejezem ki szíves fáradozásaiért és külön az alapos, komoly ítéletéért, kérem, tartson meg mindezek ellenére is értékes jóindulatában. Vagyok az Ön hálás tisztelője s igaz híve

Gellér Gyula