Kedves Dormándiék!

Remélem, nem felejtettek még egészen el. Hallottam fent a Pantheonnál, hogy nem is olyan régen Pesten jártak, sajnálom, hogy nem találkozhattunk, de Ilonka és Tiringer sokat meséltek. Biztosan tudják, hogy megint van egy regényem a Pantheonnál és ha a hajókötél nem avatkozik bele, ősz felé meg is jelenik. Remélem, hogy a könyvnapi könyvből sikerül egyet szereznem, nagyon régen nem olvastam Dormándi-könyvet. Most azzal a kéréssel fogdulok Magukhoz, hogy ha lehet, megmaradt öcsémet, aki e sorokat majd átadja, vegyék kissé pártfogásukba. Már csak azért is örülnék, mert rajta keresztül néha hallanék Magukról Nem írok róla semmit, majd ő elmondja önmagáról a szükségeseket. Szeretném, ha találna valami munkát odakint; persze nem tudom, hogy ez mekkora kérés és azt sem tudom pontosan, hogy mire lehet őt felhasználni. Amilyen szerencséje van, biztosan Maguk is kedvesek lesznek hozzá. Jouve-ékkal lakik, ez is az ő szerencséje, Jouve-né pesti nővére jó barátnőm és ő volt a protektora.

Azért írok így rajta keresztül, mert címüket a Pantheonon tudnám csak megkapni és ahhoz előbb Pestre kellene írnom.

Azt hiszem, a külfölön élők egy kicsit hozzászoktak honfitársaik ilyenfajta kéréseihez és biztosan Maguk is afféle kis sziget a csavargók számára. Hát előre is köszönök mindent és mindannyiukat szívből üdvözlöm

Gergely Márta