Kedves Igazgató Úr!

Sietek válaszolni ma kapott kedves levelére. Végtelenül megtisztelt vele és azzal, hogy első írásom alapján olyan jól vélekedik felőlem és olyan sokat vár további munkámtól. Második könyvemben, mellyel már csaknem félig elkészültem, igyekezni fogok a hozzám fűzött reményeket a lehetőségig beváltani.

Igazgató Úrnak a «Salakmosó»-ról mondott kritikája teljesen megegyezik saját kritikámmal; ebben a könyvben valóban felényire sem tudtam megvalósítani azt a sokat, ami megírásra ösztönzött. Talán senki nálam jobban nem érzi, hogy milyen kevés ez a regény ahhoz képest, amivé lehetett volna. Igazgató Úr mai levele elhatároztatta velem, hogy ezt a könyvet újra megírjam. Tudom, hogy ez az elhatározás fölöttébb furcsának tűnik, mert talán még soha nem fordult elő, hogy valaki a kezéből már kiadott műhöz mégegyszer még csak hozzá is nyúljon. Nekem azonban ez most már szilárd elhatározásom. Úgy számítom, egy hónap alatt most már elkészülök a másodikkal, melyen jelenleg dolgozom és utána mindjárt hozzáfogok az új Salakmosóhoz. Kitágítom, megerősítem, megkúrálom, ennek a könyvnek kristálytisztán kell kikerülni a kezem alól.

Mindezt, hogy ilyen erősnek érzem magam az Ön és Révay doktor Úr jóindulatának köszönhetem. Köszönöm a bíztatást. Amint könyvemmel elkészülök, azonnal felküldöm Igazgató Úrnak, de lehetőség szerint személyesen fogom vinni. Ezzel, vagy az új Salakmosóval az Önök Mikszáth-pályázatán szeretnék résztvenni. De ezek még távoli dolgok, hiszen addig még minden bizonnyal fölutazom Pestre.

Második könyvem az elsőnél nagyobb terjedelmű lesz és azt hiszem, egyébként is jobb lesz, mint a Salakmosó. Kérem Igazgató Urat, hogy pesti látogatásomig a kéziratot tartsa magánál, amikor is majd kérni fogom legrészletesebb kritikáját. Addig is, amíg személyesen fogom tenni tiszteletemet, vagyok igaz tisztelettel

Gergely Márta