Kedves Laci,

most beszéltem telefonon Ellával, azt hittem, hogy csak nekem nincs hírem Olgáról, de ő sem hallott róla semmit, ami szokatlan, bár nem aggasztó, mert Olga tartósan tud hallgatni. Mégis szeretnők tudni, hol tanyázik s mikor száguld errefelé.

Úgy tudom, jó nyaratok volt s ennek ellenében ki lehet bírni a többi párizsi évszakot, mert íme a newyorkit is ki lehet, noha ez néha nehéz, a város lényegében csúnya s az emberek eltökélten érdektelenek.

Olgától mindig tudtam, hogy érzed magad és min dolgozol, most azonban a forráshoz kell fordulnom. Utolsó könyvedet olvastam s az volt az érzésem, hogy az első kb. 15 oldal feltűnően rosszul volt megírva, ellenben azontúl jobban, mint a legtöbb más könyved. Mégis, elégedetlenül tettem le, a kifogásaim azonban talán nem irodalmiak. A doppelgänger témát eddig csak tragikusan dolgozták fel, most az árnyoldalt járó ént [?] szétfoszlik a fényben élő én képlet is, bűn, gonoszság nélkül nincs emberi élet. A te felfogásod anti-tragikus. Hősöd teljes szakadás előtti egyik oldala nem bűnöző vagy szennyes, csak undok és modortalan. Miután megszabadult tőle, hősöd megmaradt fele tovább él, miért is ne: undokság nélkül van emberi élet. Mégis, az ember nyugtalan és kíváncsi, hogy élt tovább az ember, mint földreszállt angyal?

Azt hiszem, a témát így kezelni csak humorral lehetett volna.

De igaz írói érdem, hogy – noha a double csak bosszantó és faragatlan – izgalommal követjük üldözését az ál-labirintusban. Szívesen hallanám véleményeket a könyvről, e héten át fogom adni Ellának, ő esetleg követni is tudja a francia sajtót s talán érdekes véleményt róla.

Különben hogy vagy te az emigráns magyarokkal? Faludy önéletrajzából olvastam egy részletet s kínosan érintett, hogy Havas Bandiról, akinek a sorsa oly tragikus lett s akinek különösképpen túlzottan jó véleménye volt Faludyról, mint költőről, míg komiszul emlékezik meg. Faludy mentsége, hogy képtelen megkülönböztetni a valót a rögtönzött kitalálástól. Az ember ámultan olvassa életének azt a részét, melyet kívülről-belülről ismert, de az ő saját magát megszépítő emlékezetében felismerhetetlen. Magyarhonban is az önéletrajz a nagy divat, még a Vas István teljesen érdektelen emlékezéseit is kinyomtatják. Ellenben a Kassák versei meghatóak és szépek.

Különben dolgozom tovább, de nem tudok kilábalni a szegénységből és élhetetlenségből és ez elkeserít.

Itt az ősz gyönyörű, a környék egy vadon és fékezetlenül tombol színekben mielőtt megadja magát. Szóval, mégis szép az élet.

Sok üdvözlet

Miklós