Kedves Laci,

ép megkaptam a könyved második kötetét, mikor a leveled megérkezett. Érthetetlen, hogy egy ily elmérgesedett fekélyt nem lehetett korábban felismerni. Nyilván mert a francia orvosok örökösen a májra, vagy epére gyanakodnak s a beteget is befolyásolják. Amit az Olgáról és Juciról írsz, egyáltalán nem lep meg, de persze külön elégtétel az ilyesmiben megbizonyosodni. A mű-gyomor jobb, mint a beteg gyomor, itt általában ellenségei mindennek, ami természetes, amit ingyen adnak, nem lehet jó, gondolják. Fiatal gyerekek boldogok, mikor összes fogaikat kihúzták, hogy most végre nem lesz több bajuk a fogakkal. Mindennek azonban fele se tréfa, s szerencse, hogy túlestél rajta.

A NRF könyv, már így „külsőleg” is, nagy hatást tett rám. Annyi jó könyv emléke fűződik hozzá. Kár, hogy az első kötet nincs meg. Így is Kéri Ella rögtön elkérte olvasni, s minthogy én már olvastam volt, szívesen kölcsönadtam. Ő franciát tanít a Columbia egyetemen.

Jucinak – számításom szerint – már csak egy éve van az egyetemen. Vajon a pszichológiát fogja-e választani vagy a szülészetet?

Van egy jó barátom itt, Pólányi Károly, a nevére talán emlékszel. Tanít a Columbián, most azonban Kanadában van [...]